Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)
VII. A fenségesről
" ... Szeretném jellemezni a színházi sikert; az előadásnak ezt a paroxizmusát, ezt az egyesülést, amelyből a taps vihara fakad, ezt a drámai pillanatot, amikor az egész nézőteret hirtelen ugyanaz az érzés sodorja magával és egyesíti, mint valami nagyszerű, csodával határos járvány - és ebben az egyöntetű érzésben egymásratalálnak azok is, akik nem tartoznak a kiválasztottak közé vagy a legjobban lázadoznak az ilyen keveredés ellen -, egyesülnek ugyanabban az eszmében vagy ugyanabban az érzésben és hálájuk forrósága megrészegít és tulboldoggá tesz bennünket ..." És amit Jouvet ezután mond, az ennél is sokkal fontosabb! "Ha a színházban azt mondjuk: "az egész nézőtér" - ez olyan, mint amikor a történelemben azt mondjuk: "az egész nép". Akár a francia királyok koronázásáról, akár a Marsmező forradalmi népünnepélyeiről, az Atlanti Óceán átrepülőséről, az 1914-es mozgósításról vagy az 1918-as fegyverszünetről van szó, a jelenség ugyanaz; a pezsgésnek és a lelkesedésnek Jellege és természete pontosan azonos." X Miközben e sorokat Írom, ott ülök az ablak mellett, ahonnan E.N. és én tanúi voltunk, hogyan csókolta meg Justine Jullent egy bizonyos módon. Pierrette-et,Justine húgát sürgős műtét végett kórházba szállították. Kora reggeltől késő estig látom, ahogy a szomszédok egymásután jönnek érdeklődni. Minden látogatónak élőiről elmesélték a történteket: "Ébredéskor Pierrette már panaszkodott, hogy fáj a hasa... hányt... eszembejutott,hogy ... Justine azt mondta... Julien betelefonált a kórházba..." Az esemény különböző fázisainak sorrendje, az elbeszélés és a dialógus szavai apránként módosultak, mig végül az elbeszélés lassan és tapogatózva felöltötte a megfelelő drámai formát.- 91
