Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VI. A ripacskodásról

írói ripacskodásnak nevezem a jó bemondásokból, prédi­kációkból, lirai ömlengésekből, metafizikai szónoklatokból stb., stb. álló darabokat is,és ez a mai francia dráma nagy­­részére vonatkozik. X Az előző fejezetben emlitett "negyedik fal", ez az üvegfal, amely elválasztja a szinpadot a nézőtértől és a né­zőt szemérmetlen leselkedővó változtatja, a ripacskodással egyenlő mértékben zavarja a színházi színjáték lényegét: az élő testnek és környezetének magasrendü egységét. A ripacskodás hatása hasonló a rákos daganatéhoz vagy az elmezavaróhoz, amelyek egy testrész javára törik meg az élő test egységét. A "negyedik fal" hatása viszont a bóditó­­szerére emlékeztet. A színészek és a nézők alvajáróként mo­zognak a rendező által emelt üvegfal két oldalán - ezért vá­lik az efajta szinjáték oly könnyen hasonlóvá az álomhoz. Sztanyiszlavszkijnak főleg a múlt század végi orosz szinház ripacskodásai ellen kellett küzdenie, és ezért ő sem kerüli el mindig a "negyedik fal" csapdáját; a túl apróléko­san beállított rendezés, amely meggátolja, hogy a szinész reagáljon a közönség akciójára, "falat" emel színpad és né­zőtér közé. A moszkvai közönség egy része kétségkívül úgy jár a Művész Színházba,ahol Sztanyiszlavszkij hagyományát a legkisebb részletekig áhítattal őrzik, mint egy múzeumba. De miért is ne? A színművészeti muzeum is hasznos, ha remekmű­veket őriznek benne, és minden bizonnyal ez a Comédie Fran­çaise igazi hivatása is. A Szovjetunióban egy ilyen szinmü­­vószeti muzeum annál is szükségesebb, mivel ott, a többi mű­vészethez hasonlóan, a szinház is fejlődőben és kibontakozó­ban van. X- 85 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom