Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VI. A ripacskodásról

A szünet az elmúlt századok során ás a világ minden országában nagyban hozzájárult a színház nyújtotta élvezethez; ilyenkor látogatták meg egymást a páholyok vendégei. A társadalmi életnek ezeket a gyönyöreit én csak a regényírók leírásaiból ismerem; olvastam, Hogy mutatták be Stendhalt Laclos-nak a milánói Soalában, magam elótt látom Anna Kareninát büszkén és megalázva a moszkvai Nagy Színházban. A burzsoázia, mint a társadalmi élet minden megnyilvánulásával, ezzel a hagyománnyal is végzett, és a szocializmustól kapjuk vissza, csakhogy még sokkal élvezetesebb, sokkal ragyogóbb formában, akkor, "amikor minden pásztorlányból királynő lesz".

X

Végül előfordul, hogy a rlpacskodásró1 a szerző tehet.

Első két drámámban, részben a színházi tapasztalat hiánya, részben a nem kielégítő elemzés miatt visszaéltem a tirádával. Úgy képzeltem,hogy a tiráda alatt a szerző a színész hangján át egy pillanatra elszakadhat a drámai cselekménytől és közvetlenül a nézőkhöz fordulhat. így az Héloise és Abélard-ban a"székesegyházak elleni" tiráda hatott ugyan, hiszen az általa kiváltott botrány hivta fel a műre a nagyközönség figyelmét, de mégis a maga előnyére szívta ki az életet a darabból - ez tehát Írói ripacskodás volt.És ugyanez vonatkozik a Poster ezredes II. felvonásának végén elhangzó tirádára, amelyben Cho Aodi Yang, az előkelő koreai feltárja a bennszülött burzsoázia és az amerikai imperializmus együttműködésének mechanizmusát. Az első színészektől, akik a szerepet játszották, ezt kértem: "Forduljanak a nézőtér felé; képzeljék el, hogy az első páholyban az Egyesült Államok nagykövete ül,a másodikban Nagybritannia nagykövete, a harmadikban a francia Tanács elnöke stb., és vágják mindegyiknek sorban a szemébe a sértéseket." Ez az iró tévedése volt, amely aztán a szinészi játékban tükröződött vissza.Bizonyiték: Cho tirádáját legjobban a francia előadáson ját-82