Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

V. A színjátékról, mint drámáról

A film, amelynek képei úgy követik egymást, mint a* álomképek, különösen alkalmasnak látszik mindenfajta metamorfózis ábrázolására.

így hát oda jutunk, hogy kétfajta művészetet különböztessünk meg: a színjáték! művészeteket és a magányos művészeteket. E két kategória megfelel az élőlények fejlődése két lényeges momentumának,a cselekvésnek és az álomnak,más szóval az élőlények fejlődése két fázisának: az eseménynek vagy helyzetváltozásnak és a metamorfózisnak vagy állapotváltozásnak.

X

Mint minden ehhez hasonló eszmefuttatásban, itt is van bizonyos erőszakoltság.

Egyes darabok, amelyek ugyanakkor rendkívüli színházi sikerek, azt tűzik ki célul, hogy a mindennapi életet, az eseménytelen életet ábrázolják. Gondolok Csehov Három nővérjére. De a Három nővér 1900-ban Íródott, abban az időszakban, amikor Sztanyiszlavszkij hevesen tiltakozott a bonyodalmas színház ellen,amely Corneille utolsó tragédiáitól a melodrámáig vezetett és a francia színházakból kiindulva végül az orosz színházakat is elárasztotta. Sztanyiszlavszkij arra kérte barátját, Csehovot: Írjon darabokat, amelyek technikája épp ellentéte a melodrámáénak,Írjon darabokat drámai cselekmény nélkül.Megírásuk lutri volt,szinpadravitelük bűvészmutatvány. Ez a lutri, ez a bűvészmutatvány bizonyos rokonságban van azzal a huszárvágással, amelyre Racine vállalkozott, mikor megírta a Berenicét, válaszul az öregedő Corneille agyonbonyolított drámáira.Az ilyen akrobatamutatványokhoz csak a nagyon nagy virtuózoknak van joguk és a dráma műfaji törvényein mitsem változtatnak; bizonyltja ezt az a tény, hogy minden Csehov-dráma megbukik, ha nem egy rendkívüli rendező-virtuóz viszi színre.

Másfelől bizonyos regények, amelyek nagy könyvsikerek, azt tűzik ki célul, hogy ne metamorfózisokat, hímem az egyik szituációból a másikba való drámai átmenetet ábrázoljanak.- 73 -