Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

1906 után az orosz művészeti "avant-garde" "szimbolis­ta", "spiritualista" stb. volt, és a politikai baloldalhoz tartozó entellektiielek a művészeti "avant-garde"-hoz iga­zodtak. Sztanyiszlavszkij bizarr előadásokat rendezett, pl. Knut Hamsun "Életem drámája" cimü müvét. "Careno, a hős - meséli Sztanyiszlavszkij Életem a mű­vészetben cimű művében - abban a pillanatban jelenik meg, amikor belefog "Az Igazságról" irt könyve legnehezebb feje­zetébe. Egy Uvegtornyot épitenek neki, hogy közelebb legyen az éghez, mert a földről lehetetlen ezzel a tárggyal foglal­kozni. De a költő spirituális lendületével szemben földi in­gerek és szenvedélyek állnak és ezek meggátolják abban, hogy megvalósítsa a kristálytoronyban kiérlelt álmokat. Az embe­rek felgyújtják ezt a menedéket és a lángok megsemmisítik a zseni munkáját, aki a földön fel mert emelkedni az "isteni" fogalmáig. /1/ Sztanyiszlavszkij figyelmét teljesen a "darab lelkére" összpontosította: " A színészeket eltiltottam minden külső kifejezési eszköztől; gesztusok helyett mozdulatlanság; tilos minden testi, minden realista kifejezés; azt akartam,hogy az anyag­talan szenvedély közvetlenül a színész leikéből törjön elő, szemén és arcán keresztül, csupán a mimika segítségével. Sa­ját elméletembe bezárkózva őszintén hittem,hogy elég, ha a színész az alkotó közérzet állapotába kerül, és minden egyéb megjön magától. Nos, a gyakorlatban ennek épp az ellenkezője történt..." /1/ , * Köztudomású, hogy 1939-ben Knut Hamsun kollaboráns es a nácizmus teoretikusa lett. íme, hová vezetnek egész ter­mészetes mádon a spiritualizmus és az éghez túlságosan közeli kristálytornyok.- 39 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom