Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

A lelkiismeretes Sztanyiszlavszkij volt az egyetlen, aki Igazán elégedetlennek érezte magát, amiért a darabnak sikere volt:

"... szégyenletes sikere - meséli. - A közönség egyik fele, a baloldaliak /kiemelés tőlem - R.V./ elszántan tapsoltak és azt kiáltozták:- Halál a realizmusra! Le a tücskökkel és a szúnyogokkal! /célzás a Csehov - darabokban előforduld zajhatásokra/ Éljen az avant-gardista színház! Éljen a baloldal!

A közönség másik fele, a jobboldaliak, a konzervatívok /kiemelés tőlem - R.V./ fütyültek és keserűen kiáltották:- Szégyelje magát a Művész Színház! Le a dekadensekkel ! /kiemelés tőlem - R.V./Le a manierizmussal! Éljen a régi színház!"

1919-ben Sztanyiszlavszkij részben visszatért nagy korszakának realista alapelveihez. De a forradalmat követő évek művészeti "avant-garde"-ja "futurista", "konstruktivista", "freudista" stb. volt és dühödten támadta Sztanyiszlavszkij t, aki számukra a polgári realizmus képviselőjévé vált. A Művész Színház fennmaradását csak a népi közönség tapsainak köszönhette, amely makacsul ezt a színházat részesítette előnyben, valamint a szovjet kormány és különösen Lunacsarszkij támogatásának.

Az öregedő Sztanyiszlavszkij hozzáfogott, hogy óriási színházi tapasztalatát egy "rendszerben" kodifikálja. Ez a rendszer ma lényegében bizonytalan értelmű, mert:

1. Mihelyt Sztanyiszlavszkij rendezőből Íróvá vált, engedett kora intellektuális mániáinak, és egyfajta pseudofilozófiai szókészletet használt, amelyre ime egy példa:

"A nagy feladatok a legjobb pszichotechnikai eszközök közé tartoznak, amelyek közvetett módon hatni képesek a tudatalatti pszichikai és szervi természetére.. Csak ha a színész kényelmesen és otthonosan érzi magát figurája belső életében, akkor hozhatja a színház elemeinek összessége tudatalattiját a megfelelő Izgalmi állapotba."

40