Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

"Ez az érthetetlen kétfelé válás önmagunkon belül."

/Diderot:Szinészparadoxon./

A darab tehát kész, legalábbis többé vagy kevésbé, dehát mondjuk, hogy tökéletes. Host az a feladat, hogy eljátszasauk, színpadon, színészekkel. Mit is jelent ez valójában: eljátszani egy darabot? Miféle játék ez?

Diderot vetette fel ezt a problémát a leghelyesebben.

És Sztanyiszlavszkij találta meg a legjobb módszert a megoldására.

X

Sztanyiszlavszkijjal ijesztő dolog történt: ötven évvel megelőzte a maga korát. Tizenöt évi kutatás után 1898- tól 1906-ig olyan rendezési módszert alkotott, amely megfelel a "realizmus" mindazon követelményeinek, amelyeket ma a Szovjetunió és a népi demokráciák közönsége támaszt.

1906-tól egészen haláláig / 1938 / Sztanyiszlavszkij céltáblája volt az "avant-garde" támadásainak, amely avantgarde tagjai sokkal kevésbé voltak "avant-gardisták", mint ő. Ez a veszély minden előfutárt fenyeget. A szomorú az,hogy művészi lelkiismereténél fogva azt hitte: engednie kell nekik, és azt hitte, hogy ő van lemaradva.

X

IV« Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról- 38 -