Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

III. A tragédiáról

Bármit csinálsz - mondja Horatius -, légy mindig egy­szerű és egységes. /Aláhúzás tőlem - R.V./Csodálták Szophok­­lész Aiaxát, mely nem áll egyébből, minthogy Aiax megöli ma­gát, mert megbánja dühét, amely akkor fogta el, amikor meg­tagadták tőle Achilles fegyvereit.Csodálták a Philoktetészt, melynek mindössze az a tárgya, hogy Ulysses el akarja ragad­ni Philoktetésztől Heraklész ijját. Az Oidipusz bővelkedik fordulatokban, mégis kevésbé terheli túl az anyaga,mint nap­jaink legegyszerűbb tragédiáját a magáé..." A Berenice azonban mégis igen szigorú birálatokat ka­pott: "Nem mintha némelyek nem vetették volna szememre azt az egyszerűséget, amelyet ón annyi gonddal kerestem. Úgy hitték, hogy egy tragédia, ha ilyen kevés bonyodalom terhe­li, ellentmond a színház szabályainak..." A "bonyodalom" ugyanis annyiban hasznos és szükséges alkotórésze a cselekménynek, amennyiben gazdagítja, támogat­ja, életerőt ad neki, de ugyanakkor végig megtartja aláren­delt szerepét. X Uikor belefogtam első darabom Írásába, a színházról csak annyit tudtam, amennyit elmondtam - nem egészen mind­azt, amit elmondtam -, a színházról, mint színpadi jelenség­ről pedig gyakorlatilag semmit. Színészeket csak magánéle­tükben ismertem; elkísértem őket a szinház kapujáig, aztán elmentem a magam dolgára vagy a magam szórakozásai után. Még mielőtt bármilyen tragédiatéma felmerült volna bennem, már elhatároztam, hogy tragédiát fogok Írni. A re­génnyel már megpróbálkoztam; épp akkor jelent meg Furcsa já­ték cimü művem. Megírandó tragédiám segítségével egy olyan kifejezési formát akartam kipróbálni, amely, véleményem sze­rint, a regénynél alkalmasabb rá, hogy az eseményhez illesz­kedjék és valamely cselekményt összes ellentmondásának egy­ségében ábrázoljon.- 35 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom