Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

ir; olyan színpadi típusokat alkot, akik nem öregszenek és nem halnak meg, hanem örök időkig típusok maradnak és reprezentálni fogják a kort, amelyben megszülettek, úgy, ahogy a fösvény, Rómeó, Shylook saját korukat reprezentálják. A rendezőnek azt kell hozzá adnia a színpadhoz, ami a szövegkönyvből hiányzik. Módosítani kell a régi technika elégtelenségét az uj technika követelményeinek megfelelően és úgy kell formálnia a darabot, hogy az a mai színpadi ideálhoz minél közelebb kerüljön. A rendező szerepe annál fontosabb, minél kevésbé inspirálta és irányította a szerzőt a korszerű színpadi cselekvés. A szerző magyarázatai rendszerint szinháziatlanok, függetlenek a színpadi mozgás törvényeitől, Így hát helyesebb lenne egyszerűen elhagyni őket. Az olyan értelmezések, mint ahogy "Artúr izgatottan feláll", vagy a "gróf kopogtat” nemosak a párbeszédes bulvár-darabokban fordulnak elő, hanem az úgynevezett avangard színmüvekben is, amelyeknek csak a nevük avangard, szövegük azonban értelmetlen. Annak a rendezőnek, aki egy-egy előadásból maximális színpadi akciót igyekszik kihozni, sok színpadi hibát kell kijavítania és elfednie és elsikkadó részleteket kell előhoznia; úgy kell rendeznie, ahogy azt a színház érdeke megkívánj a és nem pusztán az irodalmi elképzeléseket kell szolgálnia. A szerző igen sokszor "meg nem értett" marad, pedig elsősorban neki kellett volna megértenie a színházat. Ha áttekintjük az utóbbi évek drámatermését és közöttük olyanokkal találkozunk, amelyeket a szerzőjük a zsinórpadlás, a világítás és a színpadi kellékek ismeretében irt, rájövünk, hogy ezeknek csak a híre "játszhatatlan". A rendező feladata befejezni a drámát ott, ahol a szerző megállt. Mem elég megtestesíteni csak a figurákat, amelyeket a szerző kitalált, például "Luciát, aki alacsonyabb termetű és aroa rózsás",hanem a színpadon kell életrekeltenl és a színház formájához kell alkalmazni őket. A színpadi technikát nem ismerő szerzők jól tennék, ha csupán nyers dialógusokat és színpadi helyzeteket Írnának, a többit pedig rábíznák a rendezőre. A- 35 -