Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

"Igen - feleltem -, és észrevettem lelkesedését is, hitét is."

"Hitét, igen, ez a helyes kifejezés" -, válaszolta.

És izzó hangon folytatta:

"Ez a hév számomra a legértékesebb elismerés."

Gémier. - "Nem is tadja, kedves Méré, hogy mennyire megértem Önt!

Mélyen meghatni, tanítani, irányítani, megnemesiteni a közönség tömegeit és azt a szellemi táplálékot nyújtani neki, amely után vágyakozik, hát nem ez a drámai művészet feladata?

És amikor egy nagyszámú közönségen úgy hullámzik végig az indulat, mint azt az előbb láthattuk, nem arról bizonyosodhatunk-e meg, hogy a szerző tökéletesen eleget tett feladatának?

A színház, az igazi szinház, hitvallás."

"Paradox vélemény" -, mondtam én.

Gémier, - "Miért?"

"Hát nem emlékszik már arra,hogy az egyház milyen ellenszenvvel viseltetett a szinház iránt?01vassa cask el újra Bossuet-nak a színjátékról szóló Alapelveit és gondolatait. A színészeket még nem olyan régen egyházi átok sújtotta. És a prédikátorok, ha jól tudom, még ma sem nagyon ajánlgatják híveiknek a színházak látogatását."

Gémier. - "Egymás közt szólva, a legtöbb modern színdarab megtekintését valóban nem ajánlanám a jámbor lelkeknek, de még azoknak sem, akik egyszerűen csak becsületesek.

De ez nem volt mindig igy. És én kitartok jelmondatom mellett: A színháznak hitvallásnak kell lennie... Hiába is mosolyognak rajtam.

Egyébként ez történeti tény:a szinház sosem volt anynyira ihletett, mint amikor valamilyen hitvallás szolgálatában állt.

Mindenki tudja, hogy a görög szinház valamiféle Dicnüszosznak szentelt templom volt, akinek szöllőággal diszi-12