Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

tett oltára ott állt az orkhesztra közepén, hogy a színjátékok vallásos szertartások voltak és hogy a tragédiák és a komédiák előadását Dionüszosz főpapja vezette.

Ez a magyarázata annak, hogy még Euripidész szkepticizmusán és Arisztophanész szabadszáju tréfálkozásán keresztül is mindig nemes eszmeiség ragyog át, ez pedig a színház erkölcsnevelő eredetéről tanúskodik."

Méré.- "Feltétlenül Így van. És ezt minden érettségiző diák tudja."

Gémier. - "És minden kisdiák tudja azt is,hogy milyen volt a mi tizenötödik századi misztériumjátékunk.

Elnevezésük jól megvilágítja lényegüket. A latin ministerium szóból ered, ami papi szolgálatot, misét jelent. Abban az időben a színház művészete az istentisztelet kiszélesítése volt.- A hivők a szentély előtt rögtönzött állványokon ugyanazoknak a szent személyeknek képét ismerték fel, akikkel a templomkapuk homályos mélyében vagy a ragyogó üvegablakokon találkoztak.

Nem gondolják, hogy az ájtatosság lendülete hatalmas erőt kölcsönzött ezeknek a színjátékoknak?"

"Minden bizonnyal - feleltem. - És azt is el lehet mondani, hogy Calderon több remekműve is, mint pl. az Élet álom vagy az Ájtatosság a keresztnél, katolikus drámák, Jás folytatni lehetne azzal is, hogy a vallásos érzés Corneille-t és Racine-t is megrázó tragédiákra ihlette. Ez igy van... de nem kevésbé bizonyos az is, hogy a színház egyáltalán nem maradt vallásos természetű."

Gémier. - "Nyilvánvaló, hogy nem. Egyszercsak bekövetkezett az a pillanat, amikor, hogy Sainte-Beuve erőteljes kifejezését használjam, a színház elszakította ezt a köldökzsinórt, ami az egyházhoz kapcsolta.

Bizonyos, hogy sem Shakespeare, sem Molière nem dolgozott fel vallásos témákat.

Mégis azt lehet állítani, hogy mindketten valamiféle- 13 -