Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

Giraudoux-nak legalábbis nyilvánvalóan ez volt a szándéka, amikor 1937-ben megírta Elektráját.

Természetesen .jó szolgálatot tett a formalizmusnak a narrátor visszatérése is, akit változatos elképzelések szerint alkalmaztak. A mi kis városunkban például a narrátor /akit Rendezőnek neveznek/ nem csupán a New Hampshire-beli Grover's Corners város egyik lakója; 6 a nemhivatalos szertartásmeeter, aki közvetlenül szól a közönséghez. Cocteau modernista Oidiposz-monda feldolgozásában,a Pokoli gépezetben^* a narrátor egy testetlen hang. A Hang már előre szabályszerűen összefoglalja a cselekményt, mintha azt mondaná a hallgatóságnak: "Most, hogy ismeritek a történetet, megkezdhetem annak pszichológiai, intellektuális - és természetesen teatralista demonstrációját". És valóban ezt is jelenti ki a narrátor,amikor ezzel a megállapítással kezdi: "Meg fogja ölni az apját. Feleségül fogja venni az anyját" - majd tovább kommentál:"Hogy az istenek igazán jól szórakozzanak, az áldozatnak nagy magasságból kell lezuhannia". A bevezető elbeszélés végén a narrátor leplezetlenül szól a közönséghez: "Néző, ez a gép,amelyet itt teljesen felhúzott állapotban látsz, úgy, hogy a rugó lassan legombolyítja egy emberi élet teljes hosszúságát, egyike a legtökéletesebb gépeknek, amelyet az alvilági istenek egy halandó matematikai pontosságú elpusztítására szerkesztettek".

Különösen nyilt formalizmust ér el a narrátor alkalmazásával Tennessee Williams finoman megirt darabjában, az Uvegfigurákban.Itt a narrátor idősebb kiadása a fiatal Tómnak, aki egyike a négyszemélyes darab három főszereplőjének. Tom, mint narrátor, azzal nyitja meg az előadást, hogy visszatekint a múltba - a múltba, amelyet most perspektivikusan lát. Kereskedelmi tengerésznek öltözve tűnik elő a sötétségből, végigsétál a színpad előrészén és megáll felidézett otthonának vészkijáratánál.

79. La Machine infernale, 1934. /- A szerk./- 57 -