Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

Tom, akár A ml kis városunk narrátora, a realisztikus negyedik fal-konvenciót egyszerűen semmibevéve beszél a közönséghez. Őszintén bejelenti: "Igen, trükkök vannak a zsebemben. Tartogatok még titkos ütőkártyákat. De éppen ellenkezője vagyok egy színpadi bűvésznek. Az olyan illúziót ad önöknek, amely a valóság látszatát kelti. Én a valóságot adom önöknek az illúzió tetszetős álarcában".Miután utal ifjúkorának gazdasági depressziójára és ezzel megrajzolja a darab társadalmi hátterét, megmagyarázza a közönségnek,hogy most "visszaemlékező darabot" fog látni. Azután, mintha a mü formalizmusa még mindig nem volna «léggé nyilvánvaló, Tom, a narrátor szerepet cserél; belép a házba és azzá a fiúvá válik, aki valaha volt. Végül a felidézett otthoni élet záróképében a fiatal Tómból ismét narrátor lesz."Kivül" állva ismét közvetlenül szól a közönséghez, mig "belül" a cselekményt Tom anyja és húga, Laura pantomimszerüen folytatják. Befejezésül Laurához beszél,amint az évek során figyeli őt. Amikor Laura a nappali szobában a gyertyák fölé hajol, Tom Így szól: "Fújd el gyertyáidat Laura és azután Isten veled..." Laura engedelmeskedik és a visszaemlékező játéknak vége.

Ezekből a példákból látható tehát,hogy a formalizmusnak fontos szerepe volt a modernista stilizálásban, mint ahogy nagy szerepe volt a múlt nagy prerealleta korszakaiban is, amelyekben a monológokat, félreszólásokat, kórusokat és narrátorokat elfogadták színpadi és drámairól konvencióként. Ezért a teatralizmus nem volt pusztán szeszélyek és divathóbortok forgószele, amelyet századunk színháza felkavart. Forrongások és újítások sorozata volt, amely magában foglalta a drámai forma és a színházi stilus változásait.És akár tökéletes sikert értek el ezek, akár nem, mégis kivívták a színházművészet bizonyos fokú felszabadulását, a költői képzelet bizonyos fokú feloldódását.

Az ilyen változások teljes jelentőségét /vagy legalábbis azt a tényt, hogy formabeli változásokról van bzó/- 58 -