Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)
vagy az lehetne-e a jövőben, caaJc az elért eredmények jellegének és mértékének megvizsgálása után válaszolhatunk.Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következő sommás következtetések kínálkoznak a további kutatás és értékelés alapjául: 1. A klasszikus korban, Shakespeare és Molière korában a színpadon a teatralizmus uralkodott, jóllehet a színhely Illúziójáról illuzionista szcenikai elemek gondoskodtak és a színészek minden bizonnyal többé-kevésbé meggyőző Jellemábrázolást nyújtottak, ahelyett, hogy pusztán deklamáltak volna versben és prózában.Századunkban azonban a teatralizmus csak a musio-hallban, a vaudeville-ben és a zenés vígjátékokban és színmüvekben uralkodott következetesen és sikeresen a színpadon. Sőt, valójában a teatralizmus az egyetlen stilus, amely a szórakoztatásnak ezekben a formáiban, valamint az operában valaha is lehetséges volt. Még az olyan realista mü is,mint amilyen Elmer Rice Az utca oimü drámája, szükségképpen sokkal inkább teatralista "színjáték" lett, mint társadalmi dokumentum, amikor Kurt Weill vezérkönyvével "zenés dráma" vált belőleJ *. Mindaddig,amig a teatralista stilizálás hasznára vált a zenés darabok szerkesztésének és rendezésének, aminek eredményeképpen az Oklahomát kaptuk a Diákherceg helyett, az eredmények mindenkit kielégíthettek, és mindaddig, amig a kritikai szellem, amelyet először Ibsen és képromboló társai vittek bele a modem színházba, olyan zenés darabokban 35. A szcenikai illuzionizmus beszivárgásáról a premodem, prerealista színházakba színesen számol be Lee Simonson The Stage Is Set /Harcourt, Brace, 1932./ c. müvében; lásd főként a II.részben, amelynek kifejező cime "Myths of Lost Purity" /Regék az elvesztett tisztaságról/. 36. Elmer Rice /sz.1892/ 1929-ben irta híres, nálunk is bemutatott Az utca /Street Scene/ cimü drámáját, melyhez 1947-ben szerzett zenét Kurt Weill /19oo-195o/, a kiváló, német származású zeneszerző, Brecht barátja és számos darabjának komponistája. /- A sserk./- 25 -
