Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

országban Meyerhold és Tairov és Amerikáoan Ella Kazan^' inkább többé, mint kevésbé megfelelő kifejezésmódot talált akkor, ha a teatralista stilizáláshoz folyamodott.

Akkor hát miért nem követi színházunk következetesen a kettős utat: a realizmusnak a képzelettel és a teatrallzmusnak a realizmussal való olymérvti gazdagítását, hogy az "uj formák" lármás követelése hatvan-hetven év múlva véglil is megszűnjék? A színháztörténetnek egyetlen korszaka sem ismert ennyi és ilyen változatos stiluskisérletet és egyik sem adta tanujelét a színházművészetben uralkodó szabadság eszménye iránti akkora odaadásnag, mint az Hugo Cromwelleiőszavának megjelenésétől napjainkig terjedő időszak. Vajon miért maradt uralkodó, gyökeres módosítások nélkül, a realista dráma és színház, a rendkívül tenetséges stilizálni-, teatralizálni- és ultramodernizálni akarók erőlködései ellenére is? Miért nem szorította ki helyéről valamelyik "modernista" - azaz nem-realista módszer a "modernet»vagyis realistát?

A legátfogóbb válasz erre talán az, hogy a színház nem-realista módszereinek, amelyek számos változatukban a szimbolizmustól a szürrealizmusig sokszor oly megragadóak, nem sikerült megfelelő és szilárd drámai formában kikristályosodniok. A korszerű színház számára a realista drámai művészet, minden korlátja ellenére, ugyanazt jelenti, amit a shakespeare-i dramaturgia az Erzsébet-kor számára és a szophoklészi dramaturgia a periklészl kor számára jelentett. Ez az értelme annak a korábban kidolgozott elméletemnek, amely szerint a realizmus a klasszicizmusnak modern válfaja. A színház nem-realista módszerei többé-kevésbé a teatralizmus kategóriájába tartoznak. De a teatralizmus még nem tett szert klasszikus megjelenési módra,mert nem talált

22. Elia Kazan /sz,19o9/ világhírű amerikai színész, rendező, filmrendező és színészpedagógus, a New-Yorki Actors'Studio vezetője. /- A szerk./- 16 -