Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)
nem tarthattak volna be anélkül, hogy a drámai műfajt Bzimbolizmusba ne fojtsák vagy expresszionizmussal fel ne robbantsák. De vajon az egészséges és mérsékelt teatrallzmus, amelyet tehetséges rendezők világosan megértettek és Ízléssel irányítottak, miért nem ért el többet, mint csupán kisebb újításokat a modern színpadon? Annyi nyilvánvaló, hogy noha a realizmus diadala után a színház ujrateatralizálása rendkívül dicséretes törekvés volt, a teatrallzmus még nem adott a színháznak olyan erőt és jelentőséget,mint amilyenben akkor volt része, amikor a realizmus úttörő óriásai szolgálták. Kétségtelenül fel lehetne sorolni- sok vonzó és képzeletdus teatralista stilusu előadást, Vahtangov 192o körüli Turandot.Iától egészen Peter Brook^* 195o-as londoni Gyűrű a hold körül rendezéséig. Sok kulturált szórakozást és érdekességet kaphattunk Cocteau, Pirandello, Giraudoux, Anouilh és más teatralista stilusu Írók egy vagy több sikeres darabjától is. A drámaírók közül sokan még azt a benyomást is keltik, hogy bizonyos intenzitással érezték és gondolták át müvüket. És mégis,csak ritkán érték el azt, hogy a színházat a modern közönség fontosnak tartsa, kivéve amikor teatralista céljaikhoz olyan célok társultak, amelyek élesen különböznek " a színházat a színházért játszani" programjától, Hivatkozhatunk a Dybukra. amelyet a chasszid képzelet népi szelleme tesz "reálissá"; a Liliomra, amely úgy kezdődik, mint egy környezetéhez alkalmazkodni nem tudó ember naturalista portréja; a Hat szerep keres egy szerzótre. amely drámai erejét fantáziaszülte jellemek paradox módon reális érzelmeiből, valamint az életnek és a színháznak a szövegben megnyilvánuló polarizációjából meriti; A mi kis városunkra. amely olyan, mint egy valóságos ujangliai városról festett zsánerkép; a Chaillot bolondjára. amelyben 83. Peter Brook /sz. 1925/ a mai angol színház egyik legkiválóbb rendezője, aki elsősorban Stratford on Avon-i Shakespeare-rendezéseiről ismert. /- A szerk./- 61 -
