Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

jong, ami magától értetődő és hogy azt hiszi, a színház ábécészerü benyomások és reakciók színhelye... JoDbra-balra dobálódzott a szimbólumokkal, de ezek az ábécéskönyv szimbólumai voltak. Egytagú szavakkal rendezett." Utolsó mondatuk talán nem volt egészen méltányos Jessnerrel szemben, de bírálatuk általánosságban más teatralista rendezőkre is alkalmazható, beleértve az epikus színház képviselőit is. Alkalmazható még Bertolt Brecht gyakran ragyogó drámairól tevékenységére is, mert veszélye benne rejlik az Írónak a színészi játékról éB a rendezésről vallott elméleteiben. Brecht joggal volt bizalmatlan müveinek "epikusán képzett" színészek és saját felügyelete nélkül lezajló hivatásos előadásaival szemben.A Kurázsi mama 1955-ös bemutatója a Devon Arts Festivalon kudarcával legsötétebb aggályait is igazolta.^*

Az "ábécé-szerű benyomások és visszahatások" sajnos, gyakran a sok intellektuális manőverezés és stilizálás végtermékei voltak, mert minden eszme, mint eszme eléggé egyszerű; csak akkor válnak bonyolulttá, ha emberi összefüggésekben kell alkalmazni őket. Minden külső stilizálás hamar nyilvánvalóvá válik és könnyen kimerül. Csak az emberi természet az összetett és nyújt olyan érdekességet, amelyet nem egykönnyen meríthetnek ki és unhatnak meg azok, akiknek elég képzelőerejük van hozzá, hogy a felszín mögé hatoljanak.

Sajnos, a sors iróniája, hogy a jelentős nem-realista stilizálásra irányuló törekvéseket, különösen az angolul beszélő országokban, nagyon gyakran műkedvelői, vagy félhivatásos szinten fejtették ki, ahol a színészek ilyenirányú felkészültsége oly nyilvánvalóan hiányzik. Nem meglepő,hogy

akkoriban, 1927-ben egy olyan bölcs tanácsadó, mint Stark 57

Young * igy figyelmeztette az avant-garde-ots "Annak, hogy

56. lásd London Observer. 1955.július 3.

57. Stark Young /sz.1881/ amerikai drámairó,fordító és színikritikus. /- A szerk./- 39