Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

a mi szélsőségesen stilizált produkcióink többnyire olyan szegényesnek és elhibázottnak tűnnek,az az oka, hogy a színészeinél hiányzik a szükséges stilus;és ezt a stílust azárt nélkülözik,mert nincsenek birtokában annak az egyszerű, világos játékmódnak, amelyből ez a stilus fakad".^8* E sorok Írója,amikor rövid ideig színészekkel dolgozott egy egyetemen, szükségesnek látta, az alábbi jelmondat kitalálását: "Ki a valóságból, bele a valóságba": ki a saját valóságukból és bele a színpadon alakítandó szerepeknek a valóságába, amely színpadnak viszont színházi valóságnak kell lennie mind a színész, mind pedig a közönség számára.

Még az egyszerű utánzás /"mimikri" - A ford./ elsajátítása sem mellőzhető. "A színész utánzó tehetsége" - mondja Stark Young - "megfelel a zenész jó fülének... A mások utánzása olyan ösztön, amely mélyen bennünk gyökeredzik és a színész művészetének forrása", -És Young hozzátette, hogy a szinész utánzó képessége olyan, mint a festő tehetsége a hasonlatosság eltalálására. "Az ilyen fogás még nem teszi a rajzát széppé, de bizonyos szilárd valóságot kölcsönöz neki, amelyből már kiindulhat, amin változtathat és saját céljai szolgálatába kényszerítheti".^* Amikor a hozzánemértő szinész "stilizál", akkor inkább a stílust láttatja, mint az embert, inkább az erőfeszítést, mint az eredményt és a szerepnek inkább a sziluettjét, mint a lényegét. De nemcsak a nemhivatásos társulatok és rendezők szolgáltak nekünk intő példaként.

Különösen könnyű dolog a teatralizmust kereskedelmi előnnyé változtatni és az elért művésziességért, néhány kivételesen makacs természetű kritikustól eltekintve,az egész kritika csodálatát kivivni. Az ötletekben gazdag és eklektikus Max Reinhardt, akinek emléke bizonyos eredményekért megérdemli tiszteletünket, pályafutásával intő példa lehe-58. The Theater /New-York: George H.Doran, 1927./

59. U.oft, 57-71.old.

• i- 40 -