Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

ez a bajnoka"... "eléggé paradox módon tökéletes arisztokrata volt".^*

Az uj drámai módszerek keresésében Meyerhold a legszenzációkeltőbb pontot a konstruktivista diszlet kialakításával /vagyis a feljárókból, lépcsőkből és lejtőkből álló díszlettel, amely biztosította a színpadi játék dinamizmusát, de a környezetet - ha egyáltalán - csak mellékesen érzékeltette/ és olyan dinamikus játékstílus kifejlesztésével érte el, amely mentes volt a Sztanyiszlavszkij-féle szubjektivizmustól vagy érzelmi mélységtől.De a "konstruktivizmus" csak egy fejlődési foka volt ennek az alkotó szellemű rendezőnek, aki egész pályafutása folyamán arra törekedett, hogy a színházat teatralizálja. Egy tipikus Meyerhold-előadás közönsége sohasem felejthette el, hogy színházban van. A közönségnek, tudatosan szövetkezve a színészekkel egy, sokszor szatirikus, látBzatkeltési játékra, részt kellett vennie a színjáték megteremtésében, ahelyett, hogy passzív módon átengedte volna magát a realista konvenció révén megteremtett illúziónak. Az előszínpad kiküszöbölésével és az előfüggöny eltávolításával, valamint a nézőtérnek fénnyel való elárasztásával Meyerhold száműzte a képkeret-színpadot színházaiból és áthidalta a színészek és a nézők közti teret.

A teatraiista stilizálás harmadik vezére, Jevgenyij Vahtangov /1883-1922/, Sztanyiszlavszkij legkedvesebb és sajnálatosan rövid életű pártfogoltja, sohasem szakított teljesen a moszkvai Művész Színházzal. Tairovhoz és Meyerholdhoz képest mérsékelt volt. Annak hangoztatásával, hogy "az érzés a színházban ugyanaz, mint az életben, de bemutatásuk eszközei és módszerei különbözőé*", arra törekedett, hogy összeegyeztesse Sztanyiszlavszkij és Meyerhold színházi céljait; vagyis megkísérelte a valóság kutatását összeegyeztetni a forma kutatásával, a humanista érdeklődését a

43. lorris Houghton id.mü 96.old.- 30 -