Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)
s a b b á tennök azzal, amit az egyes művészetek sajátszerűsége követel meg. Nem lehet a realizmusnak ugyanazon értelmezését a maga konkrét formájában egyformán vonatkoztatni, sablonositani és általánosítani a festöállványon való festészetre és a színházi festészetre, a színházra és a filmre, az irodalomra, a zenére, a szobrászatra, stb. Jogaiba kell, hogy lépjen ilyen esetekben minden egyes művészet sajátszerűsége. Hangot kell kapnia minden művészet természetének. 8. Azért fontos,hogy ezt megértsük, mert akkor a színház sajátszerűségének nemcsak általános vonásait látjuk. A művészetek elhatárolása azért is szükséges, hogy véglegesen megértsük a sablonosság, az absztraktság és a realizmus sablonos felfogásának teljes korlátozottságát,amennyiben egyformán alkalmazzuk a realizmust a művészet különböző válfajaiban, formáiban és azoknak különböző területein. A realizmus általános elvei minden művészet számára egységesek, de ha hagyjuk, hogy elragadjanak minket a kész sablonok, a holt elvonatkoztatások és "megszokások", amelyek eltávolitanak a konkrétumtól és minden adott jelenség sajátos tulajdonságától, akkor ebből csak spekulativ játék lesz, logikai kategóriák, amelyeknek semmi közük az eleven dialektikához! feltétlenül szükséges, hogy defetisizáljuk a realista szinházmüvészetben a szinházszerüségre vonatkozóan sokakáltal fetisizált és dogmatizált értelmezést. Ez a "szinházszerüség" többnyire a nul- 91 -
