Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

hetetlen sokrétű erejébe vetettek, hiszen a színházban anynyi szin lehet, ahányat csak a természetben találunk, s annyi csoda, amennyi csak az életben.

Mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy élvezze a művészetet, ha feltárul az emberek szeme előtt a művészet minden szine és minden áramlata, kivéve a gyomokat.

A Kaukázus egyik települsén, amely a hegyek tövében húzódik meg a lakosok arra figyelmeztetnek, ha a sétából csodálatosan szép virágcsokorral térünk haza; "Nehogy éjszakára a szobában hagyja,megmérgezheti az illat."

Van ilyen művészet is. Tudni kell róla, hogy mérgező.

De ha vannak is mérgező virágok, titkolni kell-e önmagunk előtt az egészséges virágok hatalmas, sokfajta, ragyogó és illatos világát? Rengeteg ilyen egészséges virág van, különböző fajták és formájuak, különféle szinüek, különbözőképpen élénkek és különféle illatuak, s különbözőek azok az emberi álmok, amelyek útjukra kisérik őket.

Néhány ilyen "növényt” szeretnék én is felkutatni. Foglalkoztam már ezzel néhány rendezésemben. A magam útját jártam - mennyire akartam ezt! - mert sehol nem lett volna ennyi alkotói szabadságom, mint nálunk a szovjet hazámban.

önmagam keresése során sokszor elmentem olyan helyekre, ahol minden ellentétes volt önmagámmal, kutatásaimmal, a művészetről alkotott elképzeléseimmel. S ebben kizárólag én magam vagyok a hibás.

Figyelembe kell venni, hogy a Realista Szinház előtt filmrendező voltam. Rendeztem Erdman Mityáját, Paul Lafargue pamfletje nyomán az eladott étvágyat /Erdman és Marienhof forgatókönyve/, A megszállottak útját stb.

Azelőtt pedig Meierhold színházában voltam színész. A szinház és minden "színpadiasság" után rendkívül vonzott a filmnél minden ami valódi, ami önmagától teremtődött, ami természetes.

Fiatal koromban rendkívül szerettem Walt Whitmant és itt a filmnél végül szabadjára engedhettem a természet i- 86 -