Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)
Művésznek kényelmetlen saját sikereiről beszélgetnie, de ez a volt "Realista Szinház" kollektívájának sikere volt /a Majakovszkij téren állt, ott ahol jelenleg Szergej Obrazcov Központi Bábszínháza van./ - s ezek régi dolgok. Épp ezért engedhetem meg magamnak, hogy beszéljek róluk. S a szinház művészeti irányzata: összeomlás - Anya - Vasáradat - Arisztokraták-még az ilyen közönségsiker ellenére sem volt a holt lelkek lelke szerint való. Még öt éve sem állt fenn a Realista Szinház, amelyben először próbálkoztam a "realista képzeletszerüséggel”, amikor szinházunkat valamilyen oknál fogva, "beolvasztották” a Kamara Szinházba. Emlékszem a "beolvasztás" utáni első beszélgetésemre Tairowal. » Barátok leszünk? - kérdezte barátságosan mosolyogva Tairov.- Nem, harcolni fogunk - feleltem. Milyen káros dolog az, amikor bürokratikus módon beavatkoznak a művészetbe. Ha nem segítettek volna a pártszervek és a társadalom, sehogyan sem realizálhattam volna a színházról álmodott álmaimnak egy részét sem. A tény tény marad: 1917 óta dolgozom színházi területen, s egyetlen év sem telt el, amikor ne segítettek volna nekem aktiv módon megteremteni "saját színházamat", keresni, próbálkozni, noha gyakran tévelyegtem. s többnyire nem találtam meg azt, amit akartam, újból kezdtem, sebeimet nyalogattam, amelyet egyes kritikusok furkósbotja okozott, újból erőre kaptam, s újból nekiláttam a kutatásnak... Szerény kísérleteinknek és kutatásainknak mindig a nézők voltak legjobb barátai. A nézők csodálatos, nagyszerű emberek! Be kell vallanom: önök, nézők nem figyeltek fel az egyes hibákra, hiányosságokra, sikertelenségekre s még a legvitathatóbb előadásokat is azzal a hittel fogadták, amelyet a szinház mér- 85 -