Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)
aiak s aztán váratlanul... nézzék csak figyelmesen..# megjelennek ilyen szereplők: Hispánia A Duero Folyó és három forrása Háború Betegség Éhség Dicsőség Démon Holttest, halotti lepelben Mindez népi hagyományból ered.Ezek allegorikus szinházi alakok, de elevenek, mindegyiknek megvan a maga feladata, akarata, törekvése, mindegyikben forrongó gondolatok és - okos érzések vannak, mélységesen belső életet élnek, megrázza őket a rettenetes bánat, de fenntartja őket a ragyogó remény. Ezek a szereplők képzeletezerüek, de megérti őket az egyszerű paraszt és a favágó, a szénégető és a munkás.S ezek a szereplők milyen rendkívüli módon szétfeszítik a színdarab kereteit, az események nagyokká válnak általuk,a cselekmények jelentősekké, az eszmék hatalmasakká! És mégis el kell képzelni,hogy az előttünk álló színésznő vagy színész nem egyszerű ember, hanem a Duero Folyó három forrásával vagy az Éhség vagy a Háború, vagy pedig se nem több, se nem kevesebb, mint egész Hispánia...^ S a nézők elképzelték, elhitték.,, jóllehet nem tanulták meg a színdarab megtekintése előtt a nyugateurópai színházak történetét - vagy talán éppen ezért. Cervantes Numanciájában a szereplők monológjai nemcsak az egyes személyek feladatát fejezik ki, de eléggé határozottan körvonalazzák a "feltételezett körülményeket" is, amelyek körülveszik e szereplőket. És nemcsak a "feltételezett körülményeket", hanem egyúttal körvonalazzák a "cselekmény helyét" és a "oselekmény idejét", rögzítve az utóbbit.- 81 -
