Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

tóbbi színdarabjával, A tizenkettedik óra cimü alkotással. A cselekmény egy helyen zajlik /egy nyaraló kertjében/,egy időben /röpke 3 óra 30 perc alatt/ s a darab cselekményében is következetesen megvan az egység. A darab érdekes, telve eszmékkel, érzésekkel, s a cselekmény dinamikus, bár teljes mértékben betartja az arisztoteleszi "egységet". Ugyanezt látjuk Arbuzov Hat kedvesében isíegy szoba a gépállomás politikai osztályán.

Amikor e sorokat irom, a Majakovszkij Színházban Zotova rendező megkezdte Alekszandr Stein Tavaszi hegedüszó cimü vigjátékának próbáit. A cselekmény egy helyen játszódik /Moszkva dél-nyugati része/; egy az idő is, s igen rövid három felvonás számára; szombaton este kezdődik s vasárnap reggel végződik; egységes a cselekmény. A vigjáték nagyon realista s egyben rendkívül szinpadszerü.

Sorolhatnánk még a példákat. Ezek mind a régi, de nyugalomba vonulni nem akaró formula; "a hely, idő és cselekmény egysége” formulájának felhasználására vonatkozó ragyogó példák.De nagyon is konzervatív lépés lenne ugyanennek az elvnek mint "az élethez és a természethez való hűség" egyetlen helyes és lehetséges módszerének bevezetése. Mert az élet a maga változatosságával, a természet, az emberi cselekedetek, az események viharos sodra többnyire sehogyan sem fér meg az ilyen "egység” elvében. Ilyenkor ezek az elvek a cselekménynek, az események bemutatásának, az emberi lélek feltárásának bilincseivé válnak.

Az idő a helyek, az idők s a cselekmények lehető legszélesebb felhasználásával dolgozik, s csak kivételes esetekben teszi lehetővé a hármas egység alkalmazását - amikor a szerzőnek gondolatai kifejezéséhez ez a "hármas egység" felel meg legjobban.

Hiszen néhány "képzeletszerüség", amely a legszélesebb körben használja a különböző helyeket, időket és cselekményket, olyan rácshoz hasonló, amelyen keresztülfolyik a feszültség, a cselekmény fejlődésének dinamikája,