Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

IV. Az adott körülmények elmélyítése

cselekmény Velencében történik, de ez a Velence pontosan hasonlít a mi mostani Szevasztopolunkra. S nem tudom miért, de most itt látom a Nyizsnyij-Novgorod-i kormányzó házát is, amelyben Brabantio él. A déli kikötő vizén, ugyanúgy mint ma, vidáman úszkálnak a kis hajók. Ez azonban nem zavarja a régi gondolákat, hogy élénken surranjanak különböző irányban, evezőjükkel hangosan csapkodva a vizet.- Legyen igy - mondta Torcov -, ki tudja megmagyarázni a színészi fantázia szeszélyeit! A fantázia nem ismeri el sem a történelem, sem a földrajz korlátáit és nem fél az anakronizmustól.- Még furcsább - folytattam - hogy az én Velencémben, amely Szevasztopolra emlékeztet, a kikötő partján ugyanolyan szakadékot látok, mint Nyizsnij-Novgorodban, a Volga festői partján, üde, költői árnyas helyekkel, ahol valaha szerettem és szenvedtem.

Miután elmeséltem mindazt, anit belső szememmel láttam, feltámadt bennem azonnal a vágy, hogy kritikámmal illessem képzeletem ostoba szárnyalását, Arkagyij Nyikolajevics azonban rámtámadt,kezével intett és ezt mondtas- Isten őrizz! Nem akaratunktól függ élményeink feltámadása, nem tudjuk őket kívánságunk szerint megrendelni. Hadd támadjanak életre lelkűnkben önmaguktól és hadd legyenek művészi alkotómunkánk hatalmas serkentői. Az a fontos, hogy élményünk ne legyen ellentétes az Író által megadott mese belső lényegével és szövegével.

Hogy irányt szabjon fantáziám további szárnyalásának, Arkagyij Nyikolajevics uj kulcsot adott a kezembe:- Síikor történt az, amit belső szemével lát?

Amikor gépezetem újra lejárt, Arkagyij Nyikolajevics Ismét uj kulcsot adott a további munkához.- Hogyan történt az, anit lát? - kérdezte, és azonnal megmagyarázta kérdését. - Vagyis a belső cselekmény vonalát, útját és fejlődését akarom tudni.

Egyelőre csak annyit tudunk, hogy az elkényeztetett- 88 -