Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

IV. Az adott körülmények elmélyítése

Kis szünet után Torcov maga kezdett el beszélni,helyesebben maga kezdte elénk tárni képzeletének gyümölcseit a Shakespeare-i témáról.

Ezeket mondta:- Egy gyönyörű velencei lányt látok magam előtt,aki: gazdagságban,elkényeztetetten nőtt fel, egy akaratos, álmodozó-, ábrándozó kislányt,amilyenek az olyan leánykák szoktak lenni,akik anya nélkül nőnek fel, akiknek szellemi tápláléka a mese bb a novéLla. Ez az alig nyiladozó gyönyörű rózsaszál, Desdemona, szobájába zártan, háztartási gondok között, büszke és előkelő apja szeszélyeinek engedelmeskedve unatkozik. Senkit nem engednek a közelébe, fiatal æ ive azonban szerelemre vágyik, üdvarlójelöltek akadnának a fiatal, gőgős velencei férfiak közül, akik gyakori mulatozásokban, éjjeli kalandokban lelik örcinüket. Ezek azonban nem tudják lángralobbantani az ifjú, álmodozó leányka szivét. Ő valami rendkívülit, szokatlant vár, olyan valakit, akiről a legszebb elbeszélésekben Írnak. Mesebeli herceget, trónörököst vagy királyt, ügy érzi, hogy az a herceg valami távoli, csodálatos országból érkezik majd. Hősnek kell lennie, szépnek, bátornak és legyőzhetetlennek. Szerelmét csak ilyennek adja és elutazik vele egy gyönyörű hajón valami távoli mesés birodalomba.- Folytassa tovább - szólt hozzám Torcov. Én azonban őt hallgattam, nem voltak elkészülve erre a fordulatra, éppen ezért hallgattam.- Nem tudom folytatni. Nem vagyok rá felkészülve - mondtam rövid várakozás után,- Készüljön fel rá - biztatott Torcov.- Kern ismerem a kulcsát, hogyan - ismertem be.- Mindjárt a kezébe adom a kulcsot - mondta Arkagyij Nyikolajevics. - Látja-e belső szemével a cselekmény színhelyét, vagyis azt, ahol az történik, amiről mesélni fog?- Igen - mondtam élénken.- Valahogy úgy látom, hogy a- 87 -