Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)
III. A darab és a szerep megismerésének folyamata (Elemzés)
Nincs könnyebb dolog a világon, mint bemagolni az iró szövegét, szép díszleteket festeni és színészi cselekvések kíséretében a nézők elé teregetni az lró szavait úgy, hogy semmit nem teszünk hozzá saját alkotóművész etünkből. Az ilyen előadás azonban nem művészet,csak unalmas kontármunká. Ahhoz, hogy igazi szinpadi alkotást hozzunk létre, a színészek, a rendezők s a színház többi művészének együttes, kollektiv munkája szükséges. Az ilyen alkotás témáját és szövegét megkapjuk az Írótól befejezett, de nem lezárt műben: a színdarabban. Ahhoz, hogy a szinész az iró munkatársa lehessen és szinpadi alkotást, azaz előadást hozzon létre, nemcsak a mű témáját kell teljesen magáévá tennie, de annak kész szövegét is. A æöveget nem elég egyszerűen tudni, azt szervesen be kell fogadni, vagyis az idegen témát és szöveget sajáttá kell formálni. Tudjuk, hogy a szerep elemzése a mű külső formájától, szövegétől belseje,lelki lényege felé halad, - azaz a színdarab és a szerep perifériájától központja felé; tudjuk azt is, hogy amikor a szinész megismeri és átéli a belső lényegét, azt a mondanivalót, amelyért az iró tollat ragadott, uj alkotómunka kezdődik meg a szerepen, s ez a munka már nem az előző utón - vagyis perifériától a középpont felé - halad, hanem ellenkezőleg, a középponttól a periféria felé, a lélektől a test felé, az érzelmektől a külső alakítás felé. így a szinész és az iró alkotó útja párhuzamosan, egymás közelében halad. Természetesen egy közős művészi célhoz jutnak el, ahol már az iró eggyé olvad a színésszel. líinden rendező egyéni módon, a maga programja szerint irányítja a szerephez való közeledés munkáját. Erre nincsenek örök érvényű szabályok. De a munkának saját természetünkből következő alapvető állomásait és psziho-fizikai fogásait pontosan be kell tartanunk. Ezeket maguknak is tudniuk kell. Én bemutatom őket a gyakorlatban és azt akarom, hogy tanulmányozzák őket, sa- 59