Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

azért alkotta meg azt a színészt, hogy ezt a szerepet eljátssza. Azt hiszem, hogy majd minden ember, akinek van színpadi tehetsége, talál magának olyan szerepet a világ drámairodalmában, amelyet azonnal remekül, elmélyülten, őszintén átérez. Ez természetesen még nem azt jelenti, hogy abbéi az anyagból igazi művészi alkotást is létre tudna hozni.

Nagy szerencse, ha a színész azonnal azonosulni tud szerepével. Ez a szerep "megfogásának" közvetlen, intuitiv, előítélet nélküli módja. Ilyen esetekben legjobb, ha a színész elfeledkezik a színészi technikáról és teljes egészében átadja magát ösztönös művészi megérzésének.

Sajnos azonban az ilyen esetek nagyon ritkán fordulnak elő, száz közül, ha egy esetben. Ezek az esetek a kivételek, amelyek erősítik a szabályt.

Sokkal gyakoribb azonban az az eset, amikor a színdarab felolvasása után a szerep csak egyes momentumaiban ragad meg a színész lelkében, a többi rósz még homályos, értetlen, idegen marad. A benyomásdarabkák, az érzelmi részletek a színdarab egészéből származnak,hasonlók az oázisokhoz a sivatagban vagy a fényes pontokhoz a sötétségben. Miért van az, hogy a színdarab egyes részei rögtön élni kezdenek bennünk, más részei pedig csak értelmünkben hagynak nyomot, de érzéseinket érintetlenül hagyják? Azért, mert a szerepnek azok a pontjai, amelyek azonnal élni kezdenek, együtthangzanak egyéniségünkkel, ismerősek érzelmi emlékezetünknek - mig a szerep többi része idegen a színész egyéniségétől, élménytárától.

A véletlen a mi művészetünkben hatalmas szerepet játszik. Senki nem tudja például megmagyarázni, hogy egy bizonyos darab, egy bizonyos szerep miért vált ki a színészből undort,bár látszatra összes külső és belső adottságai alapján "neki teremtették a szerepet"? /Rossz is lesz a szerepben./ Vagy fordítva, ki tudja megmagyarázni, hogy egy másik szerep, amely úgy tűnik, semmi körülmények között nem való- 15 -