Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

VI. Az eredmények összegezése

A leirt szünet az az átmenet, az a lépcső, amelyen át a szereplők eljutnak a drámai jelenethez, de természetesen csak akkor, ha logikusan következetesen átélik azt, vagyis ha belső szemükkel is látják Desdemonát az ördög karjaiban, ha látják a kislány megüresedett szobáját, ha látják az egész városra szóló botrányt, a családot ért szégyent, ha Brabantio látja magát kompromittáltan a dozse, a szenátorok előtt és ha egyéb képeket látnak, amelyek izgalomba tudják hozni mint embert és apát egyidőben. Ami a dajkát illeti, őt száműzetéssel is büntethetik, talán bíróság elé is kerül a dolog,

A színészek feladata, hogy emlékezzenek rá, megértsék és meghatározzák, mit kell tenniük ilyen pillanatban ahhoz, hogy megtalálják az egyensúlyt és tovább éljenek, amennyiben a darabban leirt események velük, azaz élő emberekkel történtek volna meg, nem pedig egyszerűen a szereppel, a még hol vázzal, az ember elvont eszméjével. Más szavakkal, a színész ne feledje, és különösen a drámai jelenetekben emlékezzék rá, hogy mindig saját lényéből kiindulva kell élnie, nem pedig a szerepéből, ez utóbbiból csak adott körülményeit vegye át. Ilyen módon a feladat a következő: a szinész tiszta lelkiismerettel válaszoljon nekem, mit fog fizikailag csinálni, azaz hogyan fog cselekedni /és nem átélni, Isten őrizzen meg ilyenkor az érzelemre gondolni/ azok között az adott körülmények kö - zött, amelyeket az Író, a rendező, a díszlet- és jelmeztervező, az elektrotechnikus, a saját képzelőereje, stb. stb. teremt meg szá-111