Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában

ság ellen, és ez meg fogja békiteni a kissé szokatlan művészi eszközökkel. Ha a színész a maga eszközeit összeköti a materialista dialektikával, úgy képessé válik, hogy az emberi tudat mélyére hasson és eljusson a nagy, üdvös és kevésbé üdvös ellentmondásokig. Menynyi előítéletet kell szétrombolnia, hány merész, uj, magatartási formát kell javasolnia és bemutatnia, micsoda erőket kell felszabadítania a szocialista társadalom hatalmas iramú termelése számára! Mindez nenW lesz lehetséges anélkül, hogy fel ne használnék a régebbi korok legnemesebb művészi eszközeit, de anélkül sem, hogy újakat találnánk. A szocializmus folytatója lesz a polgári, a hűbéri és az ókori művészetnek, amennyiben szembeállítja velük a maga művészetét. Nem egy uj módszer válik majd szükségessé és születik majd meg abból a célból,hogy a múlt idők géniuszainak nagyszerű koncepcióit és ideáit megszabadítsuk az osztálytársadalom salakjától.

P: Majd azt mondják: ez annyit jelent, mint a nézőt belerántani az osztályharcba..

R: Szivesen zuhan - úgy zuhan, akár a hintón.

B: Hohó! Nem csekélység már az osztályharccal való szembenézés sem; éppen igy nem csekélység szembenézni a formaváltozással. Meg kell értenünk,sőt osztanunk kell a bizalmatlanságot a művészi formák változáséval szemben. Igaz, közönségünkben van igény az újra formai vonatkozásban is. És a miivészek sem kivánnak olymódon kötve lenni a művészi törvényekhez, hogy másolókká váljanak. Schiller, amikor a Haramiákat irta, Shakespeare-t tartotta szem előtt, de akkor nem, amikor az Ármány és Szerelmet irta. Amikor pedig a Wallensteinen dolgozott, akkor még Schillert sem tartotta többé szem előtt. De a német klasszikusok állandó kísérletezését az uj formákkal nemcsak az ihlette, hogy örömüket lel- 82 -