Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

hogy az Ítélettel közéjük léphessünk. /Ha az okozati össze­függések homálya lenne az érdekes, akkor éppen ezt a körül­ményt kell megfelelően elidegeniteni./ A mese egyes részeit tehát gondosan szembe kell állítani egymással úgy,hogy meg­adjuk nekik saját struktúrájukat, mint a darab egy kis da­rabjának. È célból legjobb, ha olyan elmekben állapodunk meg, amilyeneket az előző bekezdésben láthattunk. A címek tartalmazzák a társadalmi mondanivalót, ugyanakkor azonban mondjanak valamit a kiván&tos ábrázolási módról is, azaz a szükség szerint utánozzák egy krónika, egy ballada, egy új­ság vagy egy erkölcsrajz címének hangját. Egyszerű elidege­nítő ábrázolásmód például az, amely egyébként bizonyos szo­kásoknak jut osztályrészül. Egy látogatást, egy ellenséggel való bánásmódot,két szerelmes találkozását, üzleti vagy po­litikai jellegű egyezségeket például úgy lehet bemutatni, mintha csupán valamilyen helyi szokást ábrázolnánk. Ilyen ábrázolásban az egyszeri és különös folyamat idegenszerü külsőt kap, mert úgy jelenik meg, mint valami általános, szokássá vált dolog. A poétikus historizáló stilust a vásá­ri bódék úgynevezett panorámáiban lehet tanulmányozni. Mi­vel az elidegenítés azt is jelenti, hogy tárgyunkat híressé tesszük, bizonyos folyamatokat ábrázolhatunk egyszerűen hí­resnek, mintha általánosan és régóta ismertek lennének, e­­gyes részleteikben is, és mintha azon lennénk, hogy sehol ne vétsünk a hagyomány ellen. Egyszóval;az elmondásnak szá­mos módját gondolhatjuk el, ismerteket és még kitalálásra várókat egyaránt. 68. Mit kell elidegeniteni ée hogyan, az az össztörténés értelmezésétől függ, és ilyen vonatkozásban a színháznak erőteljesen figyelembe kell vennie kora érdekeit. Válasz­­szunk ki az értelmezés példájaként egy régi darabot,a "Ham­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom