Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

let"-et. Tekintetbe véve a véres és sötét kort, amelyben e sorokat irom, az uralkodó osztályok elaljasodását, a széles körben elterjedt kételkedést az értelemben, amellyel minduntalan visszaélnek, azt hiszem,ezt a mesét a következőképpen értelmezhetem: Háborús idők járnak. Hamlet apja, a dán király, egy győzelmes rablóháboruban megöli Norvégia királyát. Mikor ennek fia, Fortinbras.uj tu borúra fegyverkezik, a dán királyt is megölik, méghozzá éppen tulajdon öccse. A megölt királyok öccsei, most maguk is királyok, elhárítják a háborút, mégpedig olymódon, hogy a norvég csapatok, rablóháborura indulva Lengyelország ellen, engedélyt kapnak a dán területen való áthaladásra. Ekkor azonban az ifjú Hamletet harcias apjának szelleme felszólítja, hogy bosszulja meg a rajta elkövetett gaztettet. Némi habozás után, ho'y véres tettre egy másik véres tettel feleljen-e, sőt már arra is készen, hogy száműzetésbe menjen, Hamlet a tengerparton találkozik az ifjú Fortinbrasszal.aki csapataival útban van Lengyelország felé. A harcias példától lenyűgözve viszszafordul és egy barbár mészárlás során levágja nagybátyját, anyját és önmagát, Dániát igy a norvégnek kiszolgáltatva. E folyamatok során azt látjuk, hogy ez a fiatel, de már némileg testes ember az uj értelmet, melyet a wittenbergi egyetemen elsajátított, nagyon kevéssé kielégitő módon alkalmazza.Ez az uj értelem a feudális Üzelmek közepette, ahová visszatér, keresztezi az útját. Az értelmetlen gyakorlattal szemben értelme teljesen gyakorlatiatlan, és tragikus módon áldozata lesz az ilyen okoskodás és ilyen tett közötti ellentmondásnak. Ennek a többféleképpen olvasható darabnak ez az értelmezése, becslésem szerint, érdekelhetné közönségünket.- 68 -