Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
Etűdök színészek számára
63 Hogy a gesztikus tartalmat megértsük, menjünk végig egy újabb darabnak,az én "Galilei élete" cimii müvemnek kezdő jelenetein. Mivel annak ia utána akarunk nézni, hogyan világítják meg egymást a különböző megnyilatkozások, tételezzük fel, hogy nem most közelítjük meg a darabot első Ízben. A darab a negyvenhatéves Galilei reggeli mosakodásával kezdődik, amelyet azzal szakit meg, hogy időnként könyveket lapozgat és előadást tart a gyermek Andrea Sartinak az uj naprendszerről. Nem kell-e tudnod,ha ezt el kell játszanod, hogy a darabot a hetvennyolcéves Galilei vacsorájával fejezzük be, akit ugyanez a tanítvány épp az imént örökre elhagyott? Erre az időre borzalmasabb változás ment végbe rajta, mint amit ez az időmúlás okozhatott volna. Gátlástalan mohósággal fal, már semmi más nincs a fejében, tanitói hivatását szégyenletes módon, teherként vetette le, ő, aki valamikor oda se figyelve itta reggeli tájét,alig várva, hogy a fiút oktassa.De valóban egészen oda se figyelve iszsza? Az a mód, ahogy az italt és a mosakodást élvezi, nem egy-e azzal, ahogy az uj gondolatokat élvezi? Ne felejtsd el: a gondolkodás is egy fajtája részére a kéjnek! Jó dolog-e ez vagy rossz? Mivel az egész darabban erről semmi olyat nem találsz, ami a társadalom számára hátrányos lehne, és különösen mivel te magad is, amint remélem, bátor gyermeke vagy a tudományos korszaknak, azt tanácsolom, hogy ábrázold ezt jó dolognak. De jegyezd meg pontosan,sok szörnyűség fog történni ebben az ügyben. Ide fog tartozni, hogy az a férfi, aki itt az uj korszakot köszönti, a végén arra kényszerül, hogy felhívja ezt a korszakot: taszitsa el megvetéssel magától, ha tudását kisajátítja is. Ami az Andreának tartott előadást illeti, különben magad dönthetsz: vajon csak arról van-e szó, hogy az, akinek a szive teli van, nem tudja tartani a száját, és mindenkinek beszélne róla, még egy gyermeknek is, vagy pedig a gyermeknek kell-e elő- 63 -
