Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
Megjegyzések a "Mahagonny város virágzása és pusztulása" című operához
Az epikus szinház módszereinek az operában való betörése elsősorban alkotó elemeinek radikális szétválasztásához vezet. Az ének, zene és színpadi Játék nagy elsőbbségi küzdelme /ahol mindig az volt a kérdés, hogy melyik melyiknek az indítéka, - a zene inditéka-e a színpadi eseménynek, vagy a szinpadi esemény inditéka-e a zenének stb./ egyszerűen elintéződik az elemek radikális szétválasztásával.Amig "Gesamtkunstwerk" a jelszó, ami azt jelenti, hogy az eredmény kotyvalék, amig a művészetek "összeolvadását" követelik, addig az egyes elemek egyforma mértékben degradálódnak, mert mindegyiknek csak anhyi a szerepe, hogy a másik elem számára bemondja a végszót. Az összeolvasztási folyamat átterjed a nézőközönségre is, amely maga is beolvasztódik és a "Gesamtkunstwerk"-nek passzív /szenvedő/ részévé válik.Az ilyen mágia ellen természetesen harcolni kell. Mindenről le kell mondani, ami hipnotizálási kisérletszámba megy, ami méltatlan mámort kell, hogy keltsen, ami elködösiti a tisztánlátást. * A zenének, a szövegnek és a színpadképnek több önállóságot kell kapniok. a./ A zene A zene számúra a következő egyensulyeltolódások adódnak: Drámai operában A zene kiszolgál A zene fokozza a szöveget A zene megerősíti a szöveget A zene illusztrál A zene a lélektani helyzetet rajzolja Epikus operában A zene közvetít Magyarázza a szöveget Feltételezi a szöveget Állást foglal Magatartást nyújt A zene a témához való legfontosabb hozzájárulás. • • •- 16 -
