Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Megjegyzések a "Mahagonny város virágzása és pusztulása" című operához

AZ ÚJÍTÁSOK EREDMÉNYE : KÁROSCDIK-E AZ OPERA?

Kétségtelen, hogy az uj opera nincs tekintettel a közönség bizonyos kívánságaira, amelyeket a régi opera minden további nélkül kielégített. Vizsgáljuk már most, milyen a közönség magatartása az operában és megváltozhatik-e ez a magatartás?

Felnőtt emberek, akik a létért való küzdelemben megedződtek és kérlelhetetlenek lettek, kiáradnak a földalatti vasút állomásairól, loholnak a színházi pénztárhoz, arra /. vágyva, hogy viasszá váljanak a mágusok kezében. Kalapjukkal együtt beadják a ruhatárba megszokott viselkedésüket,az "életben" elfoglalt magatartásukat, és a ruhatárból kilépve királyi magatartással ülnek be a nézőtérre. Szabad-e ezt tőlük rossz néven venni? Hogy magatartásukat nevetségesnek találjuk, csak az kell, hogy a királyi magatartást ne értékeljük többre, mint a sajtkereskedői magatartást. Szögezzük le, hogy ezeknek az embereknek a magatartása az operában méltatlan hozzájuk. Lehetséges-e, hogy ezen változtassunk? Rávehetjük-e őket, hogy elővegyék szivarjaikat?

Azáltal, hogy technikailag a "tartalom" önálló alkatelemmé vált, amelyhez a szöveg, a zene és a ezinpadi kép csak viszonyulnak - azáltal, hogy az illúzió helyét a vitalehetőség foglalta el - azáltal,hogy a néző mintegy rákényszerült, hogy szavazatot adjon le, ahelyett, hogy kész élményt kapna - azáltal, hogy a néző rákényszerült, hogy önmagát elemezze, ahelyett, hogy belehelyezkednék a színpadi hősökbe: utat törtünk egy változásnak, amely a forma kérdésén jóval túl halad, és végre kezdi egyáltalán felfogni a színház tulajdonképpeni, társadalmi funkcióját.

A régi opera a tartalom vitatását teljes mértékben kizárta. Ha véletlenül meg is történt, hogy a néző bizonyos események ábrázolásánál állást foglalt az eseményekkel szemben, ez a régi opera számára katasztrófa volt, mert a néző egy nem kívánatos mellékvágányra futott. Természetesen- 17 -