Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
Írásban, nem Tolt valami önkényéé kitalálás, hanem azzal járt együtt, hogy a görögök Jávái nagyobb érdeklődést mutattak a sors és a hős életpályája iránt, mint ahogyan a Jellem érdekelte őket; vagy másképpen szőlva: nagyobb súlyt helyeztek a mti társadalmi ás szimbolikus vonatkozásaira, mint a hősnek a családban elfoglalt szerepére. A drámának egy más, mondhatni "anyagi" feltétele nem fejezhető ki egyetlen szávai és csekélyebb befolyást gyakorol a stilus alakulására. Mégis megemlítem itt, mert úgy érzem, hogy valószinilleg ez az egyetlen és döntő hatás, amely rányomja bélyegét az én irásmodoromra és olyan Ízlésbeli felfogást és művészi magatartást kényszerít rám, amely Jellemzi darabjaimat. Ha valaki a valóságot akarja életre kelteni, nemcsak arra van szüksége, hogy lefesse, megmagyarázza, miért teszi valaki azt, amit éppen cselekszik, vagy miért nem teszi, hanem azt is meg kell értetni, hogy miért nem áll egyszerűen tovább és kívánja pokolba az egészet? A darabnak ezt a végső értelmét felvetni kegyetlen dolog, hiszen a megfutamodée valószínűleg az a legtökéletesebben fejlett képesség, amellyel a legtöbb ember rendelkezik ée a valóságban rendkívül kevés az olyan konfliktus, amelyet - ha kell, minden áron! - megoldáshoz juttatunk. Ha felvetjük ezt a kérdést, az egyúttal azt is Jelenti, hogy vállaljuk ha nem ie éppen az Írásnak valamilyen stílusát, de legalább is a drámai szerkezetnek bizonyos formáját. Valamely szerep szimbolikus értelmét és fejlődését ugyanis abban látom, hogy miféle engedményeket tesz az életnek vagy utasít el, miféle kihívásokat fogad el és mifélék azok, amelyek elől félreáll? Úgy gondolom, ha valaki eleget tudott meg egy emberi lényről, fel fogja ismerni benne azokat a konfliktusokat, értékeket vagy kihívásokat - csekélyebbek, vagy súlyosabbak legyenek bár - amelyeket önönmagában nem tud olyanoknak elképzelni, mint amelyek mellett szótlanul el lehet haladni, vagy amelyeknek közömbösen hátat lehet fordítani. Az ilyen színmüvek ebben a vonatkozásban végül is úgy épülnek fel, hogy felfedezik és meg is oldják az ilyen konfliktusokat. Ezeknek a színmüveknek eszmei tartalma ennek a felfedezésnek olyan általánosítható értelmezése lesz, amelyet nem a hősre, hanem - minden más emberre kell alkalmazni. Idő, Jellemzés, ée más elemek minden darabban más ée másképpen kezelhetők, de végül is eljön az a- 6 -