Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

pillanat, amikor megszületik az elhatározás: az a pillanat, amikor az én szememben egy ember útja elválik minden más emberétől, az a pillanat, amelyben a csillagokkal borított mennybolton egyetlen csillag ragyogása slhomályositJa minden társát. Az is meggyőződésem, hogy minél kevésbé tud kitérni valaki a szinmü központi konfliktusa elől, annál mélyebben süllyed a tragikus létbe. Amiből viszont az következik, hogy minél jobban közelíti meg az ember a tragédiát, annál élesebben összpontosul érzel-* mi élete elhatározásának célpontja irányában. Ez azt jelenti, hogy mind Jobban közeledik afelé, amit az életben fanatizmusnak nevezünk. Ebből származik annak a szükségessége, hogy feszült és szenvedélyes érzelmi jelenetek szerepeljenek a műben, hogy a darab szerkezete a végső nagy jelenet felé törjön és ne elégedjék meg csupán valamilyen hangulat előidézésével vagy bizarr látványossággal."

"Ezekből a meggondolásokból következtetve világos, hogy a realizmusnak és a nem-realizmusnak általánosságban elfogadott magyarázatait nem fogadhatjuk el végső Ítéletnek. Az, hogy egy színmüvet prózaion Írnak meg, még nem teszi realistává a darabot és ha a beszéd magasabbrendü, szárnyaló, annak kifejezőerejét képek gazdagítják, még nem távolítja el szükségképpen a realizmustél. Valamely szinmü alapvető költóiségét a mii szerves feltételének tartom. A szabálytalanságban nem találok költőiságet, csak engedménytét élt. /A regény e szempontból más lapokra tartozik./ Az igazán nagy szinmü csupán gesztusokkal is előadható lenne, mégis megértenék a cselekmény lényegét és az alapvető szimbolikus elemeket; a szó a drámában nem egyéb, mint beszéddé való átalakítása annak, ami történik - a kifejező beszédnek pedig előfeltétele, hogy maga a történés is kifejező legyen. ííem egy kitűnő drámairó volt, aki igen gyengén szerepelt, mint prózairó; - ez talán sajnálatos, de nem kétségbeejtő. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a költőiséget mindennél többre becsülöm a színházban és mert igy gondolkozom, ragaszkodom hozzá, hogy a dráma költői legyen."

Miller ebben a fejezetben a realista és nemrealista művészi ábrázolás problémáját nem a műnek a valósághoz való viszonyán méri le, hanem az anyag megformálásának módján. Ezért kerül előtérbe nála a "jellem vagy cselek- 9 -