Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
fogást, amit kifejez és amelyet ma már nem osztunk? Az eszmei ztlrzavar, a tehetetlenség, amely akadálya, hogy a dolgok értelmét pontosan meghatározzuk, gyakran vált talajává az érzelmi költészetnek - most pedig az érzelmet a legfőbb Jó trónusára emelték és a dráma legmagasabbrendU forrásává avatták. Láttam már magam is ilyesfajta sikert, mégpedig, "Az ügynök halálában"; dehát vajon nincsen-e egy olyan birodalom, még magasabban, ahol az érzelmek nyíltan karöltve járnak az öntudattal, mindkettő egyformán uralkodik és egyforma fényben ragyog?Salem véres könyvében találtam az ilyenfajta öntudatra és azt gondoltam, hogy miután annak a társadalomnak természetes, valóazerü arculata már elmerült az embernek Istennel való kapcsolataiban és annak jelentőségében, realista darabot Írni arról a világról azt Jelentené, hogy azt olyan stílusban kellene megírni, amely a mai realizmustól messze eltérne. Az, hogy több bírálója "hideg"-nek találta a darabot, amelyet án olyan túlfűtött szenvedéllyel Írtam, mint soha azelőtt, ebben az időben hozzátartozott sorsomhoz, amelyet tudomásul kellett vennem és el nem kerülhettem, mert - jóllehet senki sem fogja bevallani - ami színházaink, Ideértve a színészeket, igazgatókat, közönséget és kritikusokat is, megszokták, hogy felháborodjanak, ha a darab nem sok munkát ad az értelemnek, de azonnal gyanút fogjanak, ha a mü nem lomhán megnyugtató. 3a az "ügynököt" u közönséggel való megértő összhangban Írtam, a "Salemi boszorkányok" figyelmeztetés volt, hogy a megértés mégsem olyan tökéletes közöttünk. Ezt a darabot többet játszották, mint egyéb darabjaim bármelyikét és annál nagyobb lett a sikere, mennél ritkábban szerepelt a Mac-Carthyizmus a vezércikkok élén; ez annak tulajdonítható, hogy a közfelfogás szerint a darab a Mac-Carthyizmuaról szólt, ügy gondolom, hogy a bemutató napján, amikor még teljes erejével dühöngött a jobbold aliság, a közönség egy részét a darab olyan borzadállyal és elfogultsággal töltötte el, amely lehetetlenné tette az igazi, beleő tartalom felismerését, azt tudniillik, hogy lehetséges a lelkiismeretről önként lemondani, más javára - legyen ez bár egy nő vagy az állam vagy maga a terror, aminthogy azt sem érthették meg, hogy aki lemond a lelkiismeretéről, az elveszti az egyéniségét is, elveszti halhatatlan lelkét, elveszti még a- 60