Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
VIX. A " Salami boszorkányok" Így uj utakat nyitott meg előttem ás mint minden mii, amelyet befejeztünk, megoldatlan kérdéseket hagyott nyitva. A szabadságnak uj lehetőségeit tárta fel és bizonyos világosságot derített a modem darablrás és annak a kornak eszmei felfogása közötti különbségre, amely megelőzte a társadalomnak világi alapokra való helyezkedését. Nem lehet a tárgyalási jegyzőkönyveket anélkül az érzés nélkül olvasni, hogy. azok valósággal az élet nemes értékeinek pantheonját foglalják magukban és úgy a vád, mint a védelem ezeknek áthatottaágáról tanúskodnak. És ámbár a bizonyítékok tele vannak bibliai példákkal, még a vallásos hit sem mérsékelte a könyörtelenséget - sőt azt állíthatjuk, hogy a kegyetlent a hit még kegyetlenebbé tette -, mégis fel kell ismerni azt a hatást, hogy azt a nevetséges,kavargó miszticizmust magas erkölcsi vita színvonalára emelte és ezt elérte annak ellenére, hogy a tárgyalások legtöbb résztvevője Írástudatlan, egyszerű ember volt. Inkább éltek és haltak volna meg a másvilág árnyékában, mint ennek a világnak a fényességében/ és nem közönséges irónia, hogy a papi vádhatóság éppen a legvallásosabb embereket választotta ki áldozatul/. Mennél jobban elmerültem az események látványában, annál világosabb lett előttem a jelen kornak kudarca, hogy általános jellegű erkölcsi szankciókat találjon és a realizmusnak az a befolyása, amelyet a modem szinpad felett gyakorol, ennek a kudarcnak egyik jelentkezési fonnája. Lassanként megvilágosodott, hogy az a bátortalanságunk, amely miatt a valóságnak éppen csak a felületét tárhatjuk fel, éppen abból a bátortalanságból, 58 -