Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
Carthyizmus fellépte előtt hallottam és megmagyarázhatatlanul sötét dolognak tartottam. Amikor azonban most, hátam mögött a jelen helyzettel betekintettem azokba az eseményekbe, amelyek ott lezajlottak, fellebbent előttem annak a titokzatosságnak fátyola, miért és hogyan áldozzák fel az emberek lelkiismeretüket, ami annak a kornak központi jellemző ténye volt. Azt hiszem, az ember azt találja meg, amit keres. Nem gondolom, hogy valaha is lett volna bátorságom megírni ezt a darabot erről a tárgyról, ha nem ütköztem volna egy bizonyos adatba. Ez az volt, hogy A - bigail Williams, a salemi hisztéria főmozgatója /amennyiben ő vonultatta fel a hisztérikus gyermekeket,/ nem sokkal az események előtt a Proctor-házaspár cselédje volt, most pedig ő vádolta boszorkánysággal Proctor Erzsébetet; ami pedig még feltűnőbb, de világosan kitűnik a fennmaradt jegyzőkönyvekből, hogy ugyanő jelleméhez sehogysem illő ügyeskedéssel tagadta meg, hogy John Proctort, Erzsébet férjét is belekeverje vádjaiba, hiába igyekezték a vizsgálóbírók erre rábimi. Vajon miért? A salemi törvényházban kutattam a tárgyalási jegyzőkönyvek között, de egyetlen más esetben sem találtam a terhelő suttogások, a gyilkos és kétértelmű válaszok olyan gondos elkerülésére, mint Proctorral kapcsolatos tanúskodásában, hiába ostromolták éles kérdéseikkel a vád képviselői. A Proctorok ügye volt az egyetlen, amelynek során határozottéul elválasztották az asszony és a férj bűnösségét. Magának Proctornak vallomása egyike a legkevésbé kidolgozott jegyzőkönyveknek és Erzsébet Ugye sem tartozik a nagyobbak közé. Számos oka lehetett, hogy végül is Proctor ellen fordultak és felakasztották, de ezeknek egyikére sem találtam adatot a feljegyzések között. Amikor darabomat bemutatták, a Proctor-család több leszármazottja levelet irt nekem és az egyik közülük azt a feltevését közölte, hogy Proctor azért esett gyanúba, mert - a családi hagyományok szerint - hosszú éveken át aféle furófaragó, amatőr felfedező volt, akinek ügyes gépezeteit egyesek ördögi találmánynak tartották. Ezért - ugyancsak a hagyományok szerint - titokban dolgozgatott, babrált gépezetein s mér jóval a boszorkányper előtt visszavonult a magányba, mert félt a megszólástól vagy talán egyébtől is. Ez a magyarázat nem ad mindenre felvilágosítást, de mindenesetre beillik Proctor hatá- 52