Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

darabban nincs szükség a bizonyításra: mindenki tudja, érzi, hogy igy Tan, Csak az kellett, hogy mindent az emlékezetbe idézzek. Azt is feltételeztem, hogy Willy Lomant mindenki Ismeri. Ilyua világosan akkor én ezeket a dolgokat talán nem láttam, de az bizonyos, hogy én akkor minderről meg voltam győződve. Azután hátra volt még a leleplezés megoldása anélkül, hogy eladdig öszazexüggéstálén dolgokat hordjak Össze; csak a már megtörtént éa létezett képeket,eseményeket, összehasonlításokét, hangalatokat és már ismert adatokat sorakoztathattam fel. Elmondhatom, hogy ez a darab- amint formájában is érezhetjük, naivitásában, természetes ártatlanságában is kifejezésre jut - arra a bizalomra épült, amelyet a közönséggel szemben éreztem abbéi a hitből kiindulva, hogy tulajdonképpen teljesen egyformák vagyunk. Ha akkor szavakba akartam volna foglalni azt a hátáét, amelyet a darab a közönségből kivált, úgy bizonyos, hogy e szavak nem azt kérdezték volna: "mi fog most történni?” és miért? - hanem jelentésük az lett volna: "hát istenem! Ez természetes!”

Bizonyos szempontból a színmű egy fajtája az igazságszolgáltatásnak és ezért benne olyan elemnek is kell lennie, amely az ügyvéd feladatét - olyannak is, amely az ügyészét - tölti be, az egész szereplőkörnek pedig összefüggésben kell lennie a Törvénnyel. Akaratom ellenére az "Édes fiaim" nagyon is elárulja, sőt hirdeti, hogy forma, amelyet iró alkotott,Íré szerkesztett. "Az ügynök haláláéban az eredetileg jelentkező ösztönzés afelé sodort, hogy ez a megjelenítés még erélyesebb, nyersebb és nyíltabban tudatos legyen. Willy Loman nemcsak érezteti, vagy sejteti, hogy erejének végét járja, nem bírja tovább a szüntelen mentogetődzést: alig öt perce van a színpadon, amikor már mindezt elmondja. Hem fokozatosan vezet rá arra a halálos konfliktusra, amely közte éa fia között kirobban és nem cseppenként keveri a látszólag békés és derűs hangulatba a keserű valóságot: mindjárt az elején nyíltan belevág a konfliktusba. Az a végső probléma, amellyel a darab befejeződik, mindjárt az elején ismertté vélik és minden pillanaténak anyaga marad. Mér "Az ügynök halála első jelenetében elég anyag van ahhoz, ami egy más darabot kltölthetne, amikor más drámai fonna szolgálatában viszszatartanák és csak fokozatosan oldanák fel a problémát. Azt akartam tudomásul adni, hogy ezt a darabot művész írta - de ezt- 30 -