Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

"minden Bűvészet nélkül" akartain megtenni úgy, hogy semmi kitervelteég a* lágyán henna; semmit sem akar+an kéalaltatnl, wit as diet «1Aruit volna - aég ha as a darab faezültaégének és a csúcspontnak rovására történt la. Mai16*ni kallett a Jelenetek szokásos előkészítését és szabadjára kellett engedni - sőt kiváltani - azokat az ellentmondásokat, amelyeket az egyes Jellemek magatartása az Igazságszolgáltatás rendjében szokásos védekezési módszer ellen véthetett. A darab úgy indult meg, hogy csak egy dologban lehettem biztos és ss az volt, hogy Willy a megsemmisülésbe fog menekülni. Hogy milyen utat fog befutni addig, amíg az örvény szélére Jut, azt én nem tudtam - nem Is akartam ezzel törődni. Heg voltam győződve, hogy ha elég sok emlékét Idézem fel, előbb-utóbb megöli magát; a darab szerkezete azután úgy épült fel, hogy előkényszeritette, kikaparta az emlékeket, mint az olyan összefonódott gyökereket, amelyeknek se vége, se hossza.

Mint mondtam, az események szerkezete és formájuk természete egyben Willy komán élete adott pillanatában való gondolkodásmódjának tükrözése is. Olyan fajta ember volt, mint azok, akikkel gyakran találkozunk a földalatti villamoson, amint hazafelé vagy irodájukba menet önmagukban beszélgetnek; Jó ruhá - Juk van, tökéletesen beilleszkednek környezetükbe, amelytől csupán abban különböznek, hogy nem tudják türtőztetni magukat és kirobbannak, levetve zugukról a társadalmi modor felületes mázát. Ebből arra következtethetünk, hogy kétféle logikával gondolkodnak és ez a kétféle logika gyakran jut ellentmondásba. Amikor például fiával, Happyvel találkozik - és éppen olyankor, amikor eszébe Jut valami rossz amiéke Happyről - dühösen kitör Happy ellen, jóllehet Happy éppen akkor mindent elkövet aaért, hogy jóindulatát kiérdemelje. A szó szoros értelmében átéli azt a szörnyű pillanatot, amikor a múlt hangja nem a távolból hangzik, hanem éppen olyan hangosan szól, mintha a jelenben zengene. Dramaturgiai kifejezéssel élve a forma ezáltal magában az események fejlődésében van ahelyett, hogy valamiféle összefoglalásban vagy utalásokban alakulna ki.

Az a mód, ahogyan Így elmondja a történetét, éppen olyan ostoba, mint Willy maga és rávall hirtelenksdő természetére, lirai ellágyuláaaira. És hozzá kell tennem, hogy ennek a formá-31 -