Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

mert általa vagy benne az egyes tények ás események idézik elő a következő tényeket ée eseményeket. Az "Ügynök" elképzelését elejétől fogva az a felfogás töltötte be, hogy az életben semmi sem "következik", hanem minden egyidőben és együttesen van meg bennünk; az embernek nincs múltja, amelyet "felidézünk" a Jelenbe, hanem az ember minden pillanatban a saját múltja is és a jelen nem más, mint az a valami, amit az ember múltja észre tud venni, megszagolhat, amire reagálhat.

Olyan formát akartam alkotni, amely önmagában ugyan csak forma, mégis a szó szoros értelmében Willy Loman gondolkodásának folyamatos menete. De ha azt mondom: akartam, akkor nem pontosan fejeztem ki magam. Minden drámai forma mesterkélt, arra való módszer, hogy egyéni érzelmeinket átalakítsuk valamivé, ami közismert szimbólumok segitségévsl megérthető. Azt, hogy a forma vajon megfelelő-e, az Író úgy Ítélheti meg, hogy leméri, mennyi veezett vagy torzult al az átalakítás műveletében az eredeti látomásból ée érzésekből? Én úgy akartam beszélni az ügynökről, ahogyan róla gondolkodtam és a legkisebb mértékben sem akartam lemondani őszinte érzéseimről sem a hatás, sem a drámai követelmények kedvéért. Amire itt azükeég volt, nem volt az sem a feszültségnek folytonosan fokozódó, felfele Ívelő vonala, sem a mind izgalmasabb várakozásnak egyre szűkülő kúpja, hanem valamilyen tömb, egyetlen húr, amely már a darab elején adva van és minden hangnemet, minden dallamot magában foglal. A dráma haditerve - mint az "Édes fiaim"-nak is - az volt, hogy teljességgel - tervszerűtlennek lássák, csupán egyetlen fenntartással. Egyúttal ugyanis azt szerettem volna, ha az egész történetet, a szereplők felvonulását egyetlen megszakitáenélküll beszédben vagy akár egyetlen mondatban, egyetlen fényvillanásban adhattam volna elő. Ahogyan most látom a darabot, formája szinte a gyónás formájának felel meg; ilyen a beszéd hangneme is, ahogyan egyszer arról szól, ami tegnap történt, majd hirtelen átfordul a húsz év előtti eseményekre, még régebbi időkbe süllyed, és azután visazafordul a jelenbe, nem egyszer pedig a jövőben Is kalandozik. Amig az "Édes fiaimban" szükségesnek látszott bebizonyítani a minit ée a jelen közötti kapcsolatot, mert csak igy tárhattam fel az események és morális következményeik, a nyilvánvaló és az eltitkolt közötti összefüggéeeket, addig ebben a- 29 -