Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
a súlyt, abban az Időben úgy fordultam Ibsen müvei felé, mint aki hazatér elveszett otthonába. Ahogy már mondtam, ettől' kezdve úgy akartam Írni, hogy az egyszerű emberek darabjaimat Beszetéveszthessék a való élettel és ne legyek arra kényszerítve, hogy költői szabadsággal élve tegyem Írásaimat elhihetővé. Az erkölcsi világot olyan valóságossá és nyilvánvalóvá akartam tenni, amilyen tökéletesen valóságos és nyilvánvaló az erkölcstelen világ. Ámde én úgy látom, hogy Ibsen árnyát ezen a darabon más okból venni észre, mégpedig azért, mert az "Édes fiaim" a mese igen késői szakaszában indul. így azután, akárcsak Ibsen legismertebb darabjaiban, hosszú idő telik azzal, hogy a multat előhozzam a jelenbe. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ez a módszer manapság nem rokonszenves és a drámáról vallott általános felfogástól eléggé idegen. "A valóság az, hogy az előzmények kiküszöbölésére való törekvés már-mér azzal fenyeget, hogy számos színdarabból valósággal száműzik a multat. Olyan türelmetlenül csapunk le az eseményekre, hogy aki napjaink kiemelkedő sikerű darabjait tanulmányozza, alig fejtheti meg, miféle emberek is lehettek a szereplők egy hónappal akciójuk és történetük megkezdése előtt? Az "Édes fiaim"-ban az idő a múlttal indul meg, ami nem az ibseni módszer előtti meghajlást jelent, amint akkor gondoltam, hanem természetesen folyik abból, hogy témája a cselekedetek és azoknak következményei és meg kellett találni annak a módját, hogyan lehet mélyen a múltba nyúlni, hogy az ilyen összefüggések szálai akadálytalanul bontakozhassanak ki." "Mielőtt befejezném mondanivalóimat erről a darabról, úgy látom, helyes még néhány szót szólni arról a drámai ösztönzésről, amelyet képvisel és az "ibsenizmua" technikájának egyik oldala vezet a legrövidebb utón ennek a kérdésnek a taglalásába. Semmilyen formához sem ragaszkodom különöaképen,- ahogyan ezt bebizonyítottam azzal a sokféle formával, amelyet darabjaim Írásában használtam,- ámde úgy gondolom, hogy az ibseni módszerben van egy olyan elem, amely előtt nem szabad szemet hunynunk és mégkevésbé szabad azt elvetnünk úgy, ahogyan azt manapság tenni szokták. Ha Ibsen darabjai és módszere semmi mást sem ajándékoztak volna a színháznak, neki köszönhetjük azt a színpadi felfedezést, hogy az élet fejlődés. Aki megfigyeli a darabjait, annak minduntalan éreznie kell a haladást, a változást, a 24
