Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

mény" - probléma és a többé-kevéebé tömörített vagy lazított idő kezelésének kérdése, mint a reális ábrázolás mértékének meghatározd ja. Ezért önellentmondásba kerül, amikor a szerinte realistának Ítélt műről is ki kell jelentenie, hogy ■ minden színműben - legalább is korlátok között - meg kell sérteni az idő törvényeit." Vitatkozni kell azzal a gondolatával Is, hogy bizonyos végsőkig kiélezett konfliktusok felfedezésének "olyan általánosítható értelmezése lesz, amelyet nem a hősre, hanem minden más emberre kell alkalmazni." A szocialista esztétika nem fogadhat el igaznak olyan általánosítást egyetlen konfliktusra nézve sem, amely osztálykülönbség nélkül, a társadalmi-történeti helyzet figyelembevétele nélkül "minden más emberre" nézve érvényes lenne.

10 -