Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)
-5-a nézők kör- vagy ovális alakzatban vatták körül a versenyzőket. Ilyenek voltak például a népi olymplai játékok és egyéb versenyek, beleértve as Apollo vagy óioxüasaes tissteletére Delphiben tartott dalnokversenyeket vagy a spártai tánoversenyeket, sőt még a férfi és női "szépségversenyeket"is. A drámai színházban a görögök azt a formát keresték, amelyben a néző a legközvetlenebb kapcsolatban kerülhet a szinészek által előadott eseménnyel. Nem volt rá okuk, hogy minél jobban eltávolodjanak a nézőktől, s a cselekményt valahogyan elrejtsék, valamilyen illuzionista dobozba dugják előlük. A görögök valósággal tálcán nyújtották át a közönségnek a szinpadi cselekményt. Az antik tragédiák lángeszű szerzői teljes joggal keresték a legbensőségesebb kapcsolatot a nézőkkel. Andrée Bonnard "Görög civilizáció" cimü könyvében azt irta az i.e. V.század közepén keletkezett tragédiákról, hogy"a görög tragédia átveszi és folytatja elődjének, a költészetnek azt a törekvését, hogy összekapcsolja az istenek világát az emberi társadalommal és még közelebb hozza az isteneket az emberekhez." Az "istenek és emberek" közelebb hozatalával,azzal, hogy isteneket alkottak az ember képére /ellentétben a későbbi keresztény vallással, amely azt tűzte ki céljául, hogy az embert formálja át az isten képére/ a görög tragédia arra törekedett, hogy általában közelebb vigye a cselekményt az "emberhez", elsősorban úgy, hogy nem zavartatta magát a közönség számétól, másodszor pedig azáltal,hogy nem szégyelt behatolni a "nézőtérre" sem. Az eszmék szoros kapcsolatot követeltek a nézővel. Az egy emberöltővel Aiszkhűlosz előtti primitiv tragédia, amelyet Feiszisztratosz rendszeresitett aDionűsz ősz ünnepek alkalmából, már ez a tragédia is segítette a legszegényebb paraszti tömegeket, a földet megmunkáló népet, hogy lelkileg fölfegyverkezzenek a demokratikus rendszerért vivott harcra. Később,amikor Aiszkhűlosz megjelent a 3zinpadon, vele együtt uj eszmék i3 je T
