Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-6-lentkeztek, amelyek még szorosabb kapcsolatot követeltek a nézővel. A tragédiák hősei bátrak; harcukkal - amint ezt Bonnard mondja - és tetteikkel azt hirdetik, hogy az emberek hihetetlen mértékben képesek küzdeni a szerencsétlenség ellen. Ezek az emberek képesek a bajt dicsőséggé változtatni, s ezt A. elsősorban népük érdekében teszik. Emlékezzünk csak Alszkhülosz Leláncolt Prométheuszára,amely i.e. 4oo-5oo-ban keletkezett.

A nézőközönségnek megfelel, hogy "körülfogja" a cselekményt.

Ez az elhelyezkedés nem határozza ugyan meg az eszmei közelséget, de az előadás idejére olyan légkört teremt,amelyben a néző könnyebben azonosul a darab hősével, a darab cselekménye előbb válik a néző tevékenységévé, s a néző gyorsabban kapcsolódik be a szeme előtt zajló eseményekbe.

Előbb kapcsolódik be a játékba a néző teljes szívvel, bár ennek az "élőbbnek" "könnyebbnek" és "gyorsabbnak" alapvető okát a tragédia eszméiben kell keresni.

így volt ez a tavaszi DLonüazcBZ-ünnepségeken, amelyeket az istenség akropoliszi. templomában tartottak. így volt ez az epidauroBZl színházban is. Amikor e sorokat irom, a falon itt függenek ennek a csodálatos színháznak fényképei.Nem mondana igazat az a színházi szakember, aki azt állítaná, hogy a nagyméretű színház megfosztja a nézőket a színészi beszéd megértésétől. Erre gondoltam, amikor 1957-ben Görögországban jártam, s többek között Epidauroszba is ellátogattam.

A tolmács lenn állt a színpad közepén, s én a nézőtéren helyről-helyre járva ellenőriztem az akusztikát. Csak nem fordulhatott elő itt, ahol többezer hely van a nézőtéren, hogy a közönség nem hallotta a színészek szavait? Amikor leültem a legutolsó sorba, a tőlem nagy távolságra álló tolmács cigarettát vett elő, kiszórta belőle a dohányt, fogta a vékony cigarettapapírt és ... lassan darabokra tépte. S én hallottam, hogyan szakad a papír! S akkor a moszkvai Kommüntéri színház építőit emlegettem magamban /őszintén szólva nem