Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

leslegessé vált sok olyan technikai segédeszköz,amely a "dobozszlnpadnál" különféle illúziók keltésére alkalmas. Ismétlem azonban, hogy a "dobozszinpad" ezek nélkül az eszközök nélkül is tág lehetőséget nyújt a különféle műfajú,különféle alku és művészeti irányzatú előadások megtervezéséhez.

Bármilyen nagyok is ezek a lehetőségek, bármilyen Jelentős is a világ színházaiban a reneszánsz színpad sokéves tapasztalata, egyes rendezők, diszlettervezők.épitészek, drámaírók és zeneszerzők mégis uj eszközöket keresnek a cselekmény megfelelő hangsúlyozásához. Ezeket az eszközöket hol az előszínpad átalakításában, hol a zenekar lefedésében, hol a zenekar helyének felhasználásában, hol a földszinti sorok közt vezető utakban, hol pedig olyan különleges"utakban" keresik, amelyek a földszinti sorok felett vezetnek át /"virágok útja"/ stb. stb. Egyes rendezők ezt rendszeresen csinálják a darab lényegéből és formájából kiindulva, művészileg meggyőző módon, mig mások vitathatóbban és nem mindig "indokoltan". Általában a "dobozszinpad" keretei közül kivezető ut keresésének indokai különfélék, s egymással homlokegyenest ellenkezők, bár a cél ugyanaz: kitörni a színpadi "tükör" kereteiből. A különféle színházi előadásformák kialakulásának alapja a kor, a társadalmi törekvések, a szociális talaj, amelyek megteremtik a különböző színpadi formák előfeltételeit.

A "dobozszinpad" megjelenése a XVI.-IVII. századra tehető, s jóval keletkezése előtt a színpadi cselekmény alapvető területi formája a kör volt. A színház sokat köszönhet a táncnak, 8 a kör alakzat igen sok népnél a táncok alapvető rendezési formájaként keletkezett és áll fenn ma is. A köralak fennmaradt a különféle teatrális ünnepségek és %yes színházi előadások esetében Í3.

A régi athéniek több más tsátrális ünnepség és ceremonia mellett megrendezték a "virágok ünnepét" is /Ante3ztheria/. A nézők ilyenkor kört alkottak a versenyzők körül.

Uég igen sok olyan esemény volt a görögöknél,amikor