Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-55-á brüsszeli kiállítás belga pavillonjában láttán egy kis makettet, amelyen a játéktér rombusz alakú Tolt s a nézőtér közepén kapott helyet. Párizsban működik a Körszinház. Sok külföldi rendező elismeri, hogy a Realista Színház próbálkozásai után kezdett azzal kísérletezni, hogy a cselekményt s a színészeket kivigye a nézőtérre.

Áz első modern körszinház tervét egy amerikai építész és színházbarát, Norman Bel Qeddes készítette el. Tervezetében a nézők kOrszinpadot vesznek körül, amelyet gyűrűszerű nyílás választ el a nézőtértől. Ebből a nyílásból jönnek ki a színészek Jelenésükre. Uaga a színpad lejtős kör, s ez lehetővé teszi a gyors környezet-változtatásokat. Ez a tervezet - mint a színháztörténetben oly sok más - nem valósult mag.

Hit mondhatunk a "körszÍnház" létrehozatalának nyugati és amerikai kísérleteiről?

Elsősorban ez is... szabványos /csak "Aréna színpad"/ és minden rendezőre egy tipusu előadást kényszerit rá, nem engedi, hogy a rendezők erősen "manőverezzenek" minden egyes előadáson.

Ez jellemzi a kanadai stratfordi színházat is. A különböző szerzőket, rendezőket, színészeket és díszlettervezőket egyszer - a - mindenkorra megadott építészeti forma várja, s ez nagyon leszűkíti művészi találékonyságukat, a forma rabjává teszi őket.

A második dolog, amit meg kell mondani. A hasonló építészeti megoldások Jórésze megszabadítja ugyan a színházat a "dobozszinpadtól" s annak illuzionizmusától, de eszmei és művészi értelemben nincsenek pontos előfeltételei.Az ilyen színházak többnyire véletlenül jöttek létre, véletlen technikai és gazdasági körülmények folytán, s ez meglátszik megoldásukon is. Itt inkább "Így kell", semmint"lgy szeretnénk" rendezni egv darabot s gyakorlatban ezek a megoldások, amelyek leginkább külső kényszer hatáséra jöttek létre,olyanok, mintha a művészet elvi következetessége hivta volna ő-T