Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-56-ket életre. De sok olyan színházi ember Is ran nyugaton, akl raléban őszintén vonzódik a színházi demokratizmushoz és népiességhez. Igazságtalanok lennénk, ha mellőznék ezt a tényt.

Ismételjük a már elmondottakat: minden kórsaak mást követel a színháztól.

Mit is mondasz nekünk, te, uj korszak?

Milyen eseményeket kell átélnie, megértenie és felmagasztalnia a színháznak, hogy felérjen az uj korszakhoz?

Ezekre a kérdésekre egyetlen szóval lehet válaszolni: korszerűségi

A művésznek keresnie kell a tényleges valóságot. Meg kell ismernie. Számot kell adnia Önmagának mindarról, ami előttünk történik, a tényleges események kifejezőjévé kell válnia. Ez művészeink alapvető feladata. Ábrázolni kell teljes egészében "az embermilliók élénk politikai tevékenységét" /K.Marx/. Eleven, vérbő, mélyen gondolkodó, mélyérzésű embereket kell ábrázolni. Meg kell látni a holnapi napot, a JOvőt is rögzíteni kell a mában, azt, ami holnap virága teljében lesz.Létre kell hozni a mai tipikus hősök galériáját, azokét a hősökét, akik vonzzák a nézők tízezreit, s különösen az ifjúságot.

Ehhez az kell, hogy alkotásaiban minden színházi ember pártos legyen, ismerje a marxizmus-lenlnizmus elméletét, ellenkező esetben elmarad az élettől.Olyan műveket kell létrehozni, amelyekben megvannak a Marx által említett "vonzóerő" elemei, amelyeket Lenin - Tolsztojról szólva - Így sorolt fel: az érzések, a szenvedély, a meggyőződés, a frissesség, az őszinteség, a "gyökerekig hatolás " igyekezetének ereje.

Milyen eszközökkel kell mindezt feltárnia a művészetnek?

Vajon nem azokat a művészi eszközöket kell-e ma n gyaránvuan fejlesztenünk, amelyek széleskörűvé teszik a